Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

Balvant Gargi A DRÁMAÍRÓ ÉS A RENDEZŐ KAPCSOLATA Drámaíróink felkészültsége rossz. De rendezőinké még rosszabb. Nem azokról a rendezőkről beszélek, akik kiképzést kaptak és néhány nyelvterületen szép munkát végeznek, ha­nem arról a tényről, hogy sok nyelvjárásban ilyenek egyál­talán nincsenek. öt évig tart egy mérnök kiképzése, hét évig egy se­bészé. De a színházi rendező a semmiből tűnik elő. Megkér­dezünk valakit $ "Van itt egy szindarab. Kalidasza remekmű­ve. Meg tudná ezt nekünk rendezni?" Biztos, hogy igy felel: "Hát, eddig még sohasem csi­náltam. De megpróbálhatom." Ha felszólítanák, hogy operáljon meg egy beteget, azt válaszolná: "Sajnálom, uram. Nem értek hozzá. Fordul­jon egy sebészhez." Szükség van együttműködésre Nyugaton alkotó kapcsolat van a drámairó és a rende­ző között. Indiában - a népi színházakat és a fejlettebb bengáli és maharashtrai kerületi színházakat kivéve - a kettő között semmilyen kapcsolat nincs. Más a stílusuk, koncepciójuk, megközelítési módszerük és művészi ábrázo­lásmódjuk. Az első probléma az, hogy kettejük közt kapcso­latot teremtsünk. Én magam már régóta keresek rendezőt.- 135 -r

Next

/
Thumbnails
Contents