Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
berek hasznára. Bharata Muni a Nat.iasasztrában lerögzítette és feljegyezte a tánc, a pantomim és a dráma különböző hagyományait. Ez az átfogó mü a maszkok és jelmezek minden elképzelhető részletét tartalmazza; kimeritő leírásokat ad az előadásról és a rendezésről, továbbá foglalkozik az esztétika törvényeivel, egészen a különböző érzések és azok ábrázolásának részletes elemzéséig. Rendkívül gondosan ir le nehéz testhelyzeteket, a nyak, a mell, a szemgolyó mozgását és a testtartás és a járás, a szinek és az ékszerek különböző stilusait. A világnak semmiféle más régi könyvében nem található ilyen kimeritő és részletes tanítás a színházművészetről, mint a Nat.iasasztrában. A mü körülbelül az i. e. 200. és az i. sz. 200. év közötti időben keletkezett és egyaránt szólt az Íróhoz, a rendezőhöz é3 a színészhez, mert Bharata Muni úgy vélte, hogy egy dráma megalkotásához e három ember eltéphetetlen szövetsége szükséges. Bharata szerint a dráma "az emberi cselekvés és az emberi magatartás megtestesítése. A legsokrétübb érzésekben bővelkedik és a legkülönbözőbb helyzeteket festi. Szóljon az emberek tetteiről, magatartásáról - legyenek azok helyesek, helytelenek vagy közömbösek -, bátorítsa, viditsa fel, tegye boldoggá és ugyanakkor tanítsa, segítse és serkentse gondolkodásra őket." A hindu tudósok már az első időkben finom megkülönböztetést tettek a színdarabok közt; előadásmódjuk szerint megkülönböztettek realisztikus /lokadharml/ és konvencionális /nat.iadharmi/ darabokat. "Realisztikus" előadáson a férfiak és nők mindennapi életének megjelenítését, valamint a dolgok természetes ábrázolását értették. A "konvencionális" vagy második mód megkísérelte, hogy az előadást kifinomult és stilizált mozdulatokkal magasabb szintre emelje. Bharata Muni a konvencionális előadást értékesebbnek tartja, mint a realisztikust. Szerinte a stilizált technika művészibb, mint a természethü előadásmód.- 12
