Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A színház születése

Amikor idegen érkezik India fővárosába, vesz egy üj- Delhl-útikalauzt és színházat keres benne. Ilyet azonban sehol sem talál és akkor megkérdi: Hol van hát az Indiai színház?

Odavezetik egy hullámbádogból és gyékényből készült, zsupfedeles, istállószerü épülethez. Ott egy régifajta Üzletszerű színtársulat hindosztáni darabot játszik. Az emberek beözönlenek, lekuporodnak a földre, csámcsognak, rágcsálnak és vörös bétellevet köpködnek. Vastag kötélből készült párhuzamos kordonok osztják fel különböző fajtájú helyekre a nézőteret, és egy őrtálló rendőr vigyáz, nehogy valamelyik csaló hat annás helyéről jobb helyre lopódzzék.

A közönség ordit és fütyül. Ekkor a rendező a színfalak mögött megrázza csengőjét, a függöny könnyedén fodrozódni kezd, és a növekvő nyugtalanság lecsendesedik. Hirtelen puskalövés hangja süvít végig a tömeg felett. Lassan felemelkedik a függöny, és nyikorgó harmóniumkiséret mellett égi tündéreknek öltözött fiuk suhannak át énekelve a színpadon. A zenész vadul belecsap a billentyűkbe, a hegedűs pedig vonójával hadonászik. Változik a szín. Megjelenik a hősszerelmes és fájdalomtól elfojtott hangon énekel, mialatt a hősnő apja, hatalmas göndör bajuszu öreg ember, dühtől reszketve várja, hogy az orditozás abbamaradjon és kiönthesse mérgét. Ekkor berohan a hősnő és zokogva, jajveszékelve omlik az apa Iába elé.

Alighogy lehullott a függöuy, árusok tűnnék fel, akik hangosan ajánlgatják áruikat és majomdióval, bétellevéllel és cigarettával telt kosarakkal szaladgálnak a tö- 9 -