Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
széljenek, a színészek pedig, akárcsak az életben, azokat a szavakat választották ki, amelyek legjobban megfeleltek a feladat megoldásának. Beszédük éppen ezért aktív és hatásos volt. Sztanyi3zlavszkij ilyen körülményeket kényszeritett a színészekre egészen addig, amíg meg nem érett bennük a feladatok, a cselekvések és a gondolatok megfelelő vonala. Csak ilyen előkészítés után tértek vissza újból a színészek a szerep nyomtatott szövegéhez. Szinte egyáltalán nem kellett magolniuk a szavakat, mert Sztanyiszlavszkij már jóval előbb kiformálta bennük a shakespeare-i szavakat, amikor azokra feltétlenül szükségük volt, amikor keresték e szavakat bizonyos feladatok beszédbeli megvalósításához. A színészek szomjasan itták e szöveget, mert a szerző szavai sajátjaiknál jobban kifejezték a gondolatot vagy a lezajlott cselekvést. Azért tanulták meg a shakespeare-i szavakat, mert megszerették őket, mert szükségük volt rájuk. A munka eredményeként az idegen szöveg sajátjukká vált, természetes utón, erőszak nélkül szoktak hozzá és éppen ezért a szavak nem vesztették el legfontosabb tulajdonságukat: az aktivitást. "Gondolkodjanak el és mondják meg - Írja Sztanyiszlavszkij -, feltételezik-e, hogy ha a szerep kialakítását szövegmagolással kezdenék, ahogyan ez a világ legtöbb színházában általában történik, elérhetnék-e mindazt, amit módszerem segítségével értek el? Jó előre megmondhatom, hogy nem, semmiképpen sem érhették volna el a szükséges eredményeket. Erőszakkal gyömöszölték volna be a szavak csengését és a szöveget mechanikus emlékezetükbe és beszédszerveik izmaiba. Ilyen esetben pedig feloldódtak, eltűntek volna a beszéd gondolatai és a szöveg a feladatoktól és a cselekedetektől függetlenül létezett volna. ^A színész munkája, J80. p.- 161 -
