Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Sztanyiszlavszkij uj próbamódszerének széleskörű megvalósítását többek közt egy olyan tényező akadályozza, mint néhány művészeti szakember hibás nézete, akik azt állítják, hogy az ilyen munkához jelentős időtartamra van szükség és hogy jó néhány szinház, amely sok uj darabot mutat be, képtelen kísérletezni, sőt nem is áll jogában,hogy kísérletezzen.

Ez nagyon helytelen álláspont. Emlékezzünk csak Sztanyiszlavszkij szavaira. "Csak az nehéz, ami nem természetes; ami természetes, az könnyű."

Ezekben a szavakban mély igazság rejlik. A szinész, aki a Sztanyiszlavszkij által javasolt módszerrel formálja szerepét, megmenekül ‘a természetellenes folyamattól és a természetes útra lépve, könnyebben tárja fel önmagát, művészi lehetőségeit, szabad, tudatos alkotóvá válik.

Erőmhöz mérten rendezői és pedagógus munkámban igyekszem alkalmazni Sztanyiszlavszkij módszertanát. És mélységes meggyőződésem, hogy ez az ut, amelyen a legrövidebb határidőn belül tudjuk kialakítani az előadást, mert arra a követelményre épül, hogy a részletet az egésztől való függésében oldjuk meg, hogy egyetlen folyamatba kapcsoljuk a szerep fizikai és pszichikai életét, hogy szerepünk során a normális emberi gondolatok törvényei szerint gondolkodjunk.

Ezek a követelmények produktiv munkakörülmények közé helyezik a színészt, következésképpen feltétlenül visszatükröződnek az előadás kialakításának megszervezésén és az előadás minőségén.

Sztanyiszlavszkijnak mélységes meggyőződése volt e módszer gyakorlati jelentősége és ahogyan gyakran mondotta, az, hogy a szovjet művészeknek kötelessége ezt a "felfedezést" megvalósítani a próbák munkájában.

Ez az esztétikai kiindulópont, amelyet Sztanyiszlavszkij következetesen hangoztatott és an^ely mellett határo- 162 -