Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

SztanyiazlavszkiJ rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított minden hangsulyárnyalatnak. Nemcsak a hangsúly erejéről szólt, hanem minőségéről is és különféle árnyalatokat különböztetett meg; beszélt annak a jelentőségéről, hogy honnan kerül a szóra a hangsúly - fentről le, vagy lentről fel, ránehezedik-e vagy kOhnyedén helyezkedik el, hosszan ottmarad-e, vagy csak lehull és már el is tűnik.

Beszélt a hangvétel és a hangsúly egyesítéséről, beszélt arról, hogy a szót szembetűnően kiemelhetjük, ha két szünet közé helyezzük, különösen ha azok közül egyik vagy esetleg mind a kettő lélektani szünet, beszélt arról, hogy a legfontosabb szót ki lehet emelni azáltal, hogy eltüntetjük a hangsúlyt minden kevésbé fontos szóról és akkor ezekhez mérten a kiemelt szó erősebben hangzik.

"Mindezek között a kiemelt és ki nem emelt szavak között meg kell találni a kaposolatot, az erők fokozatát, a hangsúlyok minőségét, létre kell hozni hangzásbeli dimenziójukat és perspektívájukat, amely mozgást és életet visz a mondatba.

Amikor koordinációról beszélünk, éppen a hangsúlyok által kiemelt egyes szavak erőbeli fokozatának erre a harmonikusan szabályozott viszonyára gondolunk.

így jön létre a harmonikus forma,a mondat szép felépítése."1/

Mindaz, amit Sztanyiszlavszkij a mondatbeli hangsúlyos szavak hangsulyelosztásáról és összehangolásáról mondott, vonatkozik arra is,hogyan kell egy egész elbeszélésben vagy monológban kiemelni az egyeB mondatokat.

^A színész munkája, 535-536. p.- 112 -