Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

" így alakulnak ki az egyes dimenziók ás perspektívájuk a beszédben - Írja Sztanyiszlavszkij. - Amennyiben ezek a szövegmélye és az átfogó cselekvés vonalán a mü f 5 feladata irányában hatnak, akkor fontosság tekintetében rendkívüliek lesznek a mondatban, mert segítenek bennünket abban, hogy teljesítsük művészetünk legfontosabb, legalapvetőbb feladatát: létrehozzuk a szerep és a darab lelki életét .

A kapkodó beszéd olyan alapvető hiba, amely akadályozza a színész színpadi fejlődését. Sztanyiszlavszkij a hadarás betegségében szenvedő színészeket "hebrencs színészeknek" nevezte.

Az értelmetlen hadarás elleni harc egyik Sztanyiszlavszkij által javasolt módszere az Írásjelek diktálta hangsúly tanulmányozása volt.

Sztanyiszlavszkij ezek tanulmányozásakor azt mondta, hogy minden Írásjelnek megvan a maga kötelező hangbeli hangsúlya. A pontnak, a vesszőnek, a kérdő- és a felkiáltójelnek megvannak a maguk sajátos hangbeli figurái.

Ezekben a hangsúlyokban benne rejlik az a hatóerő, amely a hallgatót egy bizonyos meghatározott reagálásra készteti. A kérdő hangsúly feleletre, a felkiáltó együttérzésre és helyeslésre vagy tiltakozásra, a kettőspont a további szöveg figyelmes befogadására stb. Éppen az Írásjelek hangsúlybeli sajátságában rejlik az, ami visszatarthatja a színészt a fölösleges kapkodástól.

Ismert dolog, hogy amikor Sztanyiszlavszkij a hangsúlyozásról szól, ennek a szónak teljesen meghatározott tartalmat ad; ez a tartalom uj módon tárja fel ezt a széles körben elterjedt fogalmat.

Sztanyiszlavszkij az értelmetlen hangsúlyozás jó néhány példáját Írja le, amikor a színészek hangjukkal természínész munkája, 536. p.- 113 -