Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

1 y e n fontos önmagunkban m e gère z n ü n k a szép és nemes beszéd jelentőségét, mert ez a színpadi kifejezésmód és hatóerő egyik leghatékonyabb eszköze. A munka során igyekezett nemesebbé tenni saját beszédét és megértette, hogy az egyszerű és szép beszéd képessége valóságos tudomány, amelynek feltétlenül megvannak a maga törvényei.

Sztanyiszlavszklj hosszú éveken keresztül foglalkozott e törvények tanulmányozásával.

Uindegyik színész, aki egyUtt dolgozott vele, tudja, milyen követelmények elé állította a színészeket és a növendékeket, milyen fáradhatatlanul tárta fel az orosz beszéd szépségét, hogyan gúnyolta ki azokat a színészeket, akik nem tudták helyesen csoportosítani a szavakat és meghatározni a logikai szüneteket.

Sztanyiszlavszklj különös igénnyel lépett fel a szöveggel kapcsolatos munkáknak ennél a szakaszánál. Nem hagyta nyugodni a rosszul beszélő színészeket, újra és újra megkérdezte tőlük a helytelenül hangzó szavak valódi jelentését, hogy pontos értelmű beszédet érjenek el.

Azt mondta, hogy mindenekelőtt rendet kell teremteni a kimondott szavakban, helyesen kell őket csoportosítani, vagy ahogyan néhányan mondják, a beszédritmust helyesen kell elosztani, s hogy mindezt megtehessük, szünetekre vagy más szóval élve logikai szünetekre van szükség.

A logikai szünetek egyesitik a szavakat csoportokba vagy beszédszőlamokba, a csoportok pedig elkülönülnek egymástól. Sztanyiszlavszklj közismert történelmi példát hoz fel, amikor a logikai szünet hollététől függött egy ember sorsa és élete.

"Megbocsátani nem szabad száműzni Szibériába." Ha az első szó után tesszük a logikai szünetet: "Megbocsátani -- 106 -