Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Színházaink fennállása óta a "szív dalolta szó", vagyis a színpadon ószintén, Igazan elmondott, az emberi érzések és gondolatok teljes gazdagságát feltáró szó uralkodott az orosz színész művészetében. Nem véletlen, hogy Gogol szavait: n...a szavak kifejezte lelki és szivbéli zene sokkalta változatosabb a zenei hangoknál" - sokszor idézték az orosz színpad mesterei.

S éppen azért, mert "a szív dalolta szó" művészete sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint az álpátosz, a konvencionális deklamélás, a recsegő szónokiasság művészete, az orosz szinház kialakulásának történetét áthatja azoknak az utaknak kutatása, elgondolása és megtlsztitása, amelyek a színészt elvezethetik a helyes színpadi beszédhez. Az orosz szinház, amelyet a szó tiszteletére és szeretetére neveltek, nem egyszer felvetette és kidolgozta a színpadi beszéd problémáját, mindezt összekapcsolva a realista művészet kérdéskomplexumával.

Már Scsepkin is azt vallotta, hogy a szerzői szó realitása a színpadon attól fUgg, hogy milyen a színészi alakítás természete. Scsepkin megkövetelte, hogy a színészek mindenekelőtt értsék meg a szövegben rejlő gondolatokat, tanulmányozzák a "cselekvő személy természetét" kifejező gondolatmeneteket, hogy ezáltal elsajátíthassák ezt a "természetet".

"A színésznek feltétlenül tanulmányoznia kell, hogyan mondja a szavakat, s nem szabad ezt a véletlenre vagy ahogy mondani szokás, a természetre bízni, mert a szereplő személy természete és az enyém teljesen ellentétes, s ha a szerepet saját személyiségemmel töltöm csak meg, akkor elvész az alakított személy arculata.

Igen, úgy kell mindent tanulmányoznunk, hogy helyesen mutatkozzék a gondolat, mert ha nem töltöd is meg lélekkel az alakítást, de a gondolat jelen van, még nem veszett el

9