Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

minden. Legföljebb azt mondják, hideg, de azt nem, hogy

ostoba"

Következésképpen a szöveg helyes elmondásának feltétele már Scsepkin számára is a színpadi alakká való átlényegiilés volt. A színész csak akkor beszélhet a színpadi alak nevében, ha azzá az emberré vált, akit a szerző megirt, ha megtanulta, hogy annak gondolataival gondolkodjék és megossza érzéseit. Csak ilyen esetben lehet az alakítás - Scsepkin szóhasználatával élve - nem egyszerűen művészet, hanem "műalkotás", a színpadi igazság legmagasabb formája.

Scsepkin hagyatékát továbbfejlesztve, az orosz színpadi művészek egész serege hatolt be a színpadi beszéd titkába és igyekezett meghatározni törvényeit. Sok igen találó megjegyzést tett a színpadi beszédről Lenszkij. A szó művészetével foglalkozott egész életében Osztrovszkij, tói a drámairodalomban a szóbeli ábrázolás művészetét a tökéletesség legmagasabb fokáig fejlesztette. Juzsin^ pontosan meghatározta, hogy a hős beszédének sajátosságait feltétlenül össze kell kapcsolni jellemének felépítésével, a korral, amely a hőst létrehozta és a szerző stílusával. "Az a beszéd, amely életszerű és természetes lehet Hamletnál, élettelen és természetellenes Csackijnál - mondotta. - Nem lehet általános követelményként felállítani az .egyszerűséget’, a természetességet és az élethüséget. A színésznek úgy kell elmondania szerepeit,hogy az adott

hőst tekintetbevéve legyen beszéde egyszerű, életszerű és

3/természetes. " '

Ha az ember Gogolt olvassa, megdöbbenti, hogy a színészi művészetről vallott gondolatai milyen mélyek és találdtó, meglepődik, mennyire rátapint a kérdés lényegére.

^Scsepkin: Feljegyzések és levelek. Iszkussztvo,1952. 236.p. (oroszul)

^Juzsin, Alekszandr (1857-1927) kiváló orosz színész, a moszkvai Kis Színház tagja volt

^Juzsin: Visszaemlékezések, feljegyzések, cikkek, levelek. Iszkussztvo, 1951. 318-319. p. (oroszul)- 10 -