Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

rülötte. Sehogysem tudta beiktatni a szavakat, amiket Kitty gondolt, de boldogságtól sugárzó,gyönyörű szeméből kiolvas­ta, amit tudnia kellett. <5 is felirt három betűt. Még oda sem irta, Kitty a könyöke mögül már elolvasta és maga fe­jezte be és irta oda a válaszát: igen... Társalgásukban mindent elmondtak: hogy szereti Levint és szól apjának, anyjának, hogy holnap reggel eljön hozzá­juk. b1/ Ez a példa lélektanilag rendkívül jelentős a kapcso­latteremtés folyamatának megértésében. Egymás gondolatainak ilyen pontos kitalálása csak ak­kor lehetséges, ha fennáll az a rendkívüli ihletett össz­pontosítás, amelyben Kitty és Levin az adott pillanatban élt. Ez a példa különösen azért érdekes, mert Tolsztoj az életből vette. Pontosan igy vallott szerelmet Tolsztoj Sz. A. Bersznek, jövendőbeli feleségének. A színész számára nemcsak az a fontos, hogy megértse a belső monológ jelentőségét. Feltétlenül szükséges, hogy a próbák folyamatában is megvalósítsuk ezt a fajta pszicho­technikát. Sztanyiszlavszkij, amikor elmagyarázta ezt a tételét a stúdióban, a következő szavakkal fordult az egyik szininö­­vendékhez, aki Varja szerepét tanulta a Cseresnyéskertből. ön arra panaszkodik, hogy nagyon nehezen akar sikerül­ni az a jelenet, amikor Lopahinnal tulajdonképpen szerelmet vallanak egymásnak, mert Csehov olyan szöveget ad Varjának, amely nemcsak, hogy nem tárja fel a lány igazi érzelmeit, hanem még ellent is mond azoknak. Varja egész lényével arra vár, hogy Lopahin megkéri a kezét, beszélni azonban egészen jelentéktelen dolgokról beszél, valamit keres, amit elvesz­tett... stb. Hogy kellőképpen értékelhesse Csehov munkásságát, elő­ször is meg kell értenie, hogy a nagy iró szereplőinek éle-1/Németh László fordítása- 94 -

Next

/
Thumbnails
Contents