Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
színhez. Nem lehet hangsúlyossá tenni a szint még akkor sem, ha melléknév. Csak akkor lehet hangsúlyos, ha valamivel összehasonlítjuk: "Itt fehéres-rózsaszín, az ott meg piros." Ha összehasonlítást tesznek, akkor az egyiket lassabban, a másikat gyorsabban kell mondani. Sztanyiszlavszkij kegyetlen harcot vívott a színpadi beszédben a primitiv és közvetlen átalakulás ellen, amelyet a sablonosság egyik forrásának tekintett, és határozottan állította, hogy az igazán szerves cselekvés feltétlenül kiváltja a színészben azt a "lelki bölcsességet" amelynek segítségével aztán célja eléréséhez különféle fogásokat és sokoldalú, közvetett átalakulási lehetőséget keres. Sztanyiszlavszkij arról beszélt, hogy van egy gyakorlati fogása, amelynek segítségével a megfelelő átalakulási Ízlésre lehet nevelni a színészeket. Próbáljuk meg végiggondolni az önök által ismert öszszes emberi állapotokat: bánat, harag, gúny, öröm, szomorúság, nyugalom, izgatottság, egyszerűség, gúnyolódás, kötekedés, szeszélyesség, lenézés, elkeseredettség, jóindulat, kételkedés, csodálkozás stb. - mondta a stúdióban egy óra alkalmával -, és figyeljék meg ezeket az életben. Észrevehetik majd, hogy az életben az ember rendkívül változatosan fejezi ki érzelmeit. Az ember ravasz, sokféle szint talál a kifejezéshez. Hiszen láthattak már olyan embereket, akik haragosan beszélnek örömeikről és gúnyosan bánatukról. Tegyük fel, hogy a színésznek rendelkezésére áll egy olyan szereprészlet, amelyben belép a szinre és egy nemrég látott csodálatos előadásról beszél. Milyen gyakran halljuk a színpadokon: "Milyen csodálatos előadás." Ez édeskés, nem meggyőző, pedig az életben, amikor egy előadásról jönnek, ugyanezeket a szavakat mondják, de a tartalomban az cseng: "HU, a mindenit, micsoda kitűnő darab volt ez" és megláthatom, mi a véleményük a színdarabról, megláthatom, hogy talán irigylik azokat a színészeket, akik ilyen előadást létrehoztak, s egyben- 81 -T I