Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

művészetéről Sztanyiszlavszkij a Stúdióban tartott előadásain, hogy zajlottak le ezek az előadások, amelyeken elmesélte és megmagyarázta mindazt, ami véleménye szerint alapvető Jelentőségű a színész pszichotechnikájának fejlődése

szempontjából.

Sztanyiszlavszkij soha nem választotta el az előadóművészét beszédproblémáit a színdarabban történt szóbeli cselekvés kérdéseitől. Világosan látta, hogy mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az ő számára azonban elsősorban az volt a fontos, hogy kiemelje mindkét esetben a szóbeli cselekvés közös alapjait. Éppen ezért helytelen lenne az adott munka keretein belül kizárólag az előadóművészét törvényeire korlátozódni anélkül, hogy ne igyekeznénk feltárni a szóbeli cselekvés teljes fogalmát, amely Sztanyiszlavszkij módszerének alapja. Akaratlanul is érintenem kell mindazokat a kérdéseket, amelyek a szinészi alkotó munkában a szóval kapcsolatban állanak.

Sőt, mi több: amikor Sztanyiszlavszkij úgy vizsgálta a beszédet, mint a színdarabbal kapcsolatos szinészi feladatok alapvető forrását, s egyben csúcspontját, az alkotói folyamat végső eredményét is, soha nem úgy beszélt a szóról, hogy elszakította volna azt módszerének egyéb tételeitől. Sztanyiszlavszkij véleménye szerint az előadásban a szerző szavainak elsajátítására irányuló folyamat egybeesik a színpadi alak létrehozatalának folyamatával. S ez arra kötelez, hogy ne hagyjam érintetlenül a módszer alapvető momentumait, általános esztétikai és technológiai alapjait. Oly mértékben kell érintenem ezeket az általános kérdéseket, amennyire ezt feltétlenül szükségesnek tartom ahhoz, hogy megvilágítsam a szóbeli cselekvés szerepét és helyét a szovjet rendezés és színházi pedagógia nagy megalapítójának, Sztanyiszlavszkijnak nézeteiben.- 6 -