Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

SZÓBELI CSELEKVÉS

A beszéd kérdése előkelő helyet foglal el az orosz színház művészi gyakorlatában.

ügy hiszem, az orosz színház történetében nem volt egyetlen jelentős művész sem, aki ne gondolkodott volna el a szó hatásának rendkívüli erején és ne kereste volna annak eszközeit, hogy a szó a színpadról igazsággal átitatottan, őszinte érzéssel áthatottan és jelentős társadalmi tartalommal telitetten hangozzék el. Az orosz színészek nemzedékről nemzedékre fokozták a színpadi beszéd iránti igényességüket, s elérték, hogy ebben a beszédben ott csengett a legmélyebb élethüség.

Nem is lehetett ez másképpen abban a színházban,amelynek dicső története eltéphetetlen kapcsolatban áll Gribojedov és Gogol, Osztrovszkij és Tolsztoj, Csehov és Gorkij drámairásával. Klasszikusaink irodalmi nyelvének gazdagsága bonyolult alkotói feladatok elé állitotta a szinpad művészeit. Gogolt, Osztrovszkijt, Gorkijt helyesen játszani mindenekelőtt azt jelentette, hogy ezeknek az Íróknak csodálatosan szép szövege igazan hangozzék és teljes sokszínűségében ragyogjon.

Az orosz szinpad évkönyveiben sok példát találhatunk arra, hogyan építették színészeink a szó mély, mindent átfogó művészetére nagyszerű színpadi alakításaikat. Scsepkin^ és Szadovszklj , Mocsalov^^ és Jermolova^ .Davidov^/

^Scsepkin, Mihail (1788-1863) nagy orosz szinész, a realista színjátszás úttörője

2^Szadovszkij, Prov (1818-1872) nagy orosz szinész, a Szadovszkij-"dinasztia" megalapitoja

■^Mocsalov, Pavel (1800-1848) nagy orosz tragikus szinész, a romantikus játék képviselője

^Jemolova, Marija (1853-1928) nagy orosz tragika, a moszkvai Kis Szinház tagja volt

^Davidov, Jurij (1862-1919) orosz szinész, a moszkvai Kis Szinház tagja volt.- 7 -