Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

színezetű hitét fogják rám, pedig ez hiányzik belőlem - ez az egyik ok, a másik az, hogy ez a komolyság a verset egyszerűen holmi gyászkölteménnyé formálja, nem pedig irányverssé - és elhomályosítja a célzatot.

Ezért iktatom bele a ,mint ahogy mondják’ szavakat:

,Maga elment, mint ahogy mondják, a másvilágba’. A sor - ,mint ahogy mondják’ - készen is van; nem nyilt gúnyolódás, de mindenesetre finoman csökkenti a vers pátoszát, s ugyanakkor minden olyan gyanúsítást eleve kizár, amely szerint a szerző hisz a siron túli bárgyuságokban. A sor tehát készen van és egyben a négysoros verset meghatározó alapsorrá vált - kettősséget kell adni a versnek, mert egyfelől gyászesetnél nem ugrándozunk, másfelől pedig nem csordogálunk a siránkozó unalomtól. A négy verssort azonmód ketté kell szakítani; két, méltósággal teljes sorra és két köznapi nyelvű sorra, amelyek egymást ellentétükkel árnyalatozzák...»

A továbbiakban Majakovszkij ezt Írja:

"Minden kommentár nélkül bemutatom egyik verssoromban a szavak fokozatos kidolgozásának menetét:

1/ A vigságra a mi napjainkban rossz a berendezés.

2/ Az örömre a mi napjainkban rossz a berendezés.

3/ A boldogságra a mi napjainkban rossz a berendezés.

4/ A vigságra a mi életünkben rossz a berendezés.

5/ Az örömre a mi életünkben rossz a berendezés.

6/ A boldogságra a mi életünkben rossz a berendezés.

7/ A vigadozáshoz a mi bolygónkon rossz a berendezés.

8/ A vigalomhoz a mi bolygónkon rossz a berendezés.

9/ Vigságokra a mi bolygónkon gyenge a berendezés.

10/ Vigságra a mi bolygónkon gyenge a berendezés.

11/ Élvezetekre a mi kis bolygónkon nem jó a berendezés.

S végül az utolsó a tizenkettedik:

12/ A vigadozáshoz ezen a kis bolygón rossz a berendezés.- -