Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Azelőtt magolták a feladatokat - mondotta -, apró részekre szabdalták a szerepet, azután meghatározták, hogy ebben a részecskében mi a gondolat és miről szél a gondolat. Ezt csinálták azelőtt. Ez analitikus munka volt,amelyben a hideg ész nagyobb szerepet játszott, mint az érzelem. Ha azonban megtanulom, hogy megkérdezzem önmagámtól, mit tettem volna ma, itt, most, az adott körülmények között, már képtelen vagyok erről hidegen, elemző módon beszélni,gondolatban már cselekedni kezdek és ha cselekszem, akkor megtalálom az utat az érzéshez, a felismeréshez.

Sztanyiszlavszkij sokat beszélt arról, hogy nagyon rosszul figyeljük meg a dolgokat az életben, hogy nem tanulmányozzuk fizikai viselkedésünket, pedig az emberi test élete jelenti a színpadon, a szerepben életünk felét, s ma már arra van szükségünk, hogy "cselekedve tanulmányozzuk a fizikai cselekvés természetét".

Sztanyiszlavszkij lelkesedéssel beszélt arról, hogy a színész számára egyetlen perc sem múlhat el cselekvés nélkül, hogy az eseménytelenség lehetetlen állapot a művészetben, hogy aktivitást kell keresni és meg kell tanítani a színészt arra, hogy bármelyik pillanatban cselekedni kezdjen.

Nem fogunk az asztal mellett ülni orrunkat a könyvbe dugva - mondotta tanítványainak -, nem fogjuk ceruzával a kezünkben darabokra szedni a színdarab szövegét, cselekedve fogunk keresni, gyakorlatilag fogunk kutatni magában az életben mindaz után, ami segíti cselekedeteinket. Nem hidegen elméletileg, számitó módon fogjuk elemezni az anyagot, hanem a gyakorlatból, az életből, saját emberi tapasztalatainkból kiindulva látunk ehhez a munkához.- 47 -i