Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
A TÉNYEK ÉRTÉKELÉSE' A cselekvő elemzés folyamatában a színész előtt felvetődik Sztanyiszlavszkij igen fontos tétele a "tények értékeléséről". Ennek a kérdésnek lényege - mondta nekem Sztanyiszlavszkij - abban rejlik, hogy a színésznek feltétlenül úgy kell cselekednie a színpadon, ahogy a szerző által megalkotott alak cselekszik. Ezt azonban lehetetlen elérni az alak összes életkörülményeinek feltárása nélkül, s ez lehetetlen anélkül,hogy ne helyeznénk önmagunkat e körülmények közé és e körülmények szempontjából ne értékelnénk azt a helyzetet, eseményt, amelyben az adott pillanatban az alak él. Sztanyiszlavazkij határozottan állította, hogy az igazi művészethez szükséges, saját tapasztalaton alapuló ténymegitélés csak akkor jöhet létre, ha a színész már a munka kezdeti szakaszán, a mü "szellemi felderítésének" szakaszán arra készteti képzelőerejét, hogy úgy tekintse a színdarab szereplőit, mint valóban élő embereket, akik bizonyos meghatározott életkörülmények között léteznek és cselekszenek. Hogyan volt ez az életben? Ez a legfőbb kérdés, amelyet Sztanyiszlavszkij követelményként állított a szinész elé és elárasztotta a színészt számtalan kérdéssel, s arra kényszeritette, hogy behatoljon a mü életkörülményei közé és megmentette attól, hogy sablonos színházi elképzelései alakuljanak ki. Milyen sok nehézséget kell leküzdenie a színésznek ezen az utón! Mennyire zavarják a színészt a szerepről kialakult kész elképzelések. Amikor a szinész egy klasszikus mü ismert szerepével kezd el foglalkozni, valóságban még nem is igazodott el a dolgokban, de máris eszébe jut, hogy an játszották ezt a szerepet nagyszerű színészek, mit Írtak annak idején azokról az alakításokról, vagyis a szinész ezzel a szinházi képzelettársitás fogságába kerül.- 48
