Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Nem akarom megismételni, hogy mindezeknek a ,saját* érzéseknek feltétlenül egybe kell esniük a szerep érzéseivel."17

Torcov (A színész munkája cimU könyvben Sztanyiazlavszkij önmagét nevezi igy), hogy még szemléletesebbé tegye az uj munkamódszert, színpadra lép és ott rögtönzi Hlesztakov vendéglői megérkezésének pillanatát.

Befut a szobába, becsapja maga mögött az ajtót és hosszan, figyelmesen nézeget a résen keresztül a folyosóra. A nézőkben az az érzés alakul ki, hogy ez az ember bujkál, megszökött a vendéglős elől. Torcov-Sztanyiszlavszkij, miután tanítványai véleménye szerint rendkívül hatásosan eljátszotta ezt a jelenetet, mindjárt elemzi is cselekedeteit.

"Túljátszottam! - ismeri be. - Egyszerűbben kell.Amellett jellemző-e mindez Hlesztakovra? Hiszen ő mint pétervári ember, sokkal magasabban érzi magát minden vidékinél. Mi késztetett engem ilyen megoldásra? Milyen visszaemlékezések? Nem lehet ezen eligazodni. Talán Hlesztakov belső jelleme éppen ebben rejlik, hogy összekapcsolódik benne a kérkedő szájhős az ijedt kisfiúval? Honnan az az érzés, amely eltölt engem?..."27

Sztanyiszlavszkij azt ajánlja tanítványainak,hogy alaposan elemezzék a bemutatott módszert, s ezt Írja:

"Hatoljanak be ebbe a folyamatba és meg fogják érteni, hogy ez a szerep életének körülményei között magának az embernek belső és külső elemzése volt. Az ilyen folyamat nem hasonlít a szerep hideg, számító tanulmányozására, amely általában gyakori a színészeknél az alkotó munka kezdetén.

^■7A fizikai cselekvésről, 15 p. 2/Uo., 11. p.- 40 -