Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Az a folyamat amelyről én beszélek, egyszerre zajlik le természetünk minden szellemi, érzelmi, lelki és fizikai erejének segítségével..."^

Sztanyiszlavszklj megállapítja, hogy a belső színpadi közérzetbe esek ilyen módszert! elemzés esetén olvad bele a darab életének reális érzékelése és ezzel kapcsolatban Jó néhány variációs lehetőséget ir le Hlesztakov fogadóbeli megjelenésére. Torcov-Sztanyiszlavszkij azért kísérletezik ezekkel a variációkkal, hogy a színpadról lelépve minden alkalommal egyre mélyebben és egyre helyesebben értékelje a színdarab feltételezett körülményeit, hogy egyre nagyobb belső és külső szabadságra tegyen szert ismétlődő helyzetgyakorlataiban, egyre nagyobb igazságra és logikára az érzések, a cselekedetek és a gondolatok egymásutániságában és egyre közelebb kerülhessen a gogoli Hlesztakov alakjához.

Sztanyiszlavszkij levonja a próbált részlet fizikai cselekvéseinek gondos válogatásából keletkező következtetést és módszerének kimerítő meghatározását adja:

"...Módszerem uj titka és uj sajátossága, amellyel a szerepben létrehozom ,az emberi test életét’, abban rejlik, hogy a színpadon végrehajtott legegyszerűbb fizikai cselekvés a maga realitásával arra készteti a színészt, hogy saját ötlete és képzeletének játéka alapján létrehozza a feltételezett körülményeket, a ,mi lenne, ha’-t.

Ha egyetlen legegyszerűbb fizikai cselekvéshez is a képzelőerő ilyen nagy munkájára van szükség, akkor a szerep .testi élete* egész vonalának létrehozatalához föltétlenül szükséges az ötletek és a feltételezett körülmények hosszú, szakadatlan láncolatának megkeresése, legyenek azok sajátjaink vagy a szerzőéi. Ezeket csak részletes, az alkotó természet teljes szellemi fegyvertárával végrehajtott elemzések során lehet megérteni és elérni. Müfo-1/A fizikai cselekvésekről,

16

.P.

- 41 -