Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Soha nem fogják észrevenni az átfogó cselekvést, ha nem képesek áttekinteni igen nagy lépésekben a főbb esemé­nyek alapján mindazt, ami a színdarabban lejátszódik - mon­dotta. Már a darabbal és a szereppel való ismerkedés kezdeti lépéseinél fontos, hogy sorra vegyük az események logikáját és egymásutániságét, a cselekmény és az ellencselekmény fejlődésének perspektíváját. Próbáljuk meg felosztani Romeo igen bonyolult szerepé­nek cselekményvonalát a legjelentősebb eseményekre. Az első cselekvésbeli tény, hogy Romeo szerelmes Rózá­ba. A második Romeo szerelme Julia iránt. Jegyezzük mer magunknak szigorú egymásutániságukban mindazokat a cselek véseket, amelyek a fent nevezett két tényből következnek. Rómeót Róza iránti szerelme arra készteti, hogy menjen el a bálba legádázabb ellenségeihez, a Capuletekhez, mert ott találkozhat Rózával. A bálon találkozik Júliával. Vá­ratlanul fellobban benne a mindent elsöprő szerelem a lány iránt. Uj esemény Romeo számára: Julia az ellenség lánya stb. stb. Ez a "szellemi földerítés", ahogyan Sztanyiszlavszkij nevezte, a színészt hozzásegíti, hogy már szerepalkotása első lépéseinél felismerje a színdarab cselekményének fel­építését. Ha a szinész meghatározza az eseményeket és a cselek­véseket, akaratlanul is egyre nagyobb területeket fog ét a darab által feltételezett életkörülményekből. A szinész azzal,hogy feltárja a leglényegesebb ese­ményeket, amelyekből a szereplők ilyen vagy amolyan visel­kedése következik és megérti azokat, egyben világossá teszi önmaga előtt az általa alakított ember viselkedésének okát és attól függően, hogy hogyan viselkedik ez az ember, kez­di megismerni annak jellemét.- 31 -

Next

/
Thumbnails
Contents