Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
Ezért van olyan hatalmas jelentősége a színpadi művész számára a megfigyelőképességnek, az élettapasztalatnak, az érzelmi emlékezőtehetségnek és az asszociációs gondolkodás képességének. Minél figyelmesebben veszi szemügyre a szinész az életet, annál többet vesz észre és raktároz el belőle, annál világosabbak látomásai, annál több tartalmat tud adni a szerző szavainak. Amikor Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko kidolgozta a szó problémáját a színpadi művészetben és a szóban az eszmei és művészi hatóerő hatalmas eszközét látta, arra tanított bennünket, hogy tárjuk fel a szó tartalma mögött rejlő egész távlatot, amely végső soron a szövegmélyét alkotja. A kidolgozott, átfogó és sokoldalú szövegmélye, amelyet Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko valósított meg a Művész Színház gyakorlatában, bonyolult komplex stimulánsként hat a nézőre az előadás egész időtartama alatt. A drámai művészet szintetikus művészet. Az eszmét, a gondolatot komplex eszközökkel juttatjuk kifejezésre, de a nézőre gyakorolt hatás alapvető, legfontosabb eszköze a szó. A testjáték kifejezőkészsége csak kiegészíti a szó hatóerejét. Abban a pillanatban, amint a színdarabban a hangsúlyt áthelyezik a szóról a mozgásra, feltétlenül a formalizmus ilyen vagy amolyan fajtájával találkozunk. Amikor Sztanyiszlavszkij hangsúlyozta a szóbeli cselekvés elsődleges szerepét a színházi művészetben, teljes közelségbe került a nyelv szerepével kapcsolatos marxista-leninista kérdésfelvetéshez. Noha mindenki számára világos a drámai művészetben a szó szerepe, mégis előfordul, hogy lebecsülik ezt a kérdést, a színpadi beszéddel kapcsolatos kérdések nincsenek eléggé kidolgozva és egy sereg technológiai problémát, je-20
