Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

a .feltételezett körülmények’ pedig továbbfejlesztik az alkotást. Egyik a másik nélkül nem létezhet és nem fejtheti ki a szükséges lendítőerőt. Feladataik azonban bizonyos mértékig különbözők: a ,ha’ adja a lökést a szunyókáló képzelőerőnek, a .feltételezett körülmények’ pedig megalapozottá teszik magát ezt a ,ha’-t. Ez a két tényező együtt és külön-külön segiti a belső mozgás létrejöttét."1^

Következésképpen a "ha" szigorúan alárendeli a szinész munkásságát a szerző gondolatának, az eszmék és témák azon körének, amelyek áthatják a színdarabot. Ugyanakkor Sztanyiszlavszkij mélyen meg volt győződve az önálló szinészi munka szükségességéről. Hiszen a "ha" csak felteszi a kérdéseket, válaszolnia a színésznek kell ezekre, élettapasztalatainak, hitének, eszmei felvértezettségének megfelelően. Sztanyiszlavszkij egyetértett Belinszkijjel, hogy a szinész játékával kiegészíti az iró gondolatait, s hogy éppen ebben a kiegészítésben rejlik a szinész alkotó munkássága. A színész munkája cimü könyvben ihletett sorokat szentel a szinészi munka költészetének: "Hét önök szerint semmiség az, hogy higgyünk idegen gondolatoknak és őszintén átadjuk magunkat nekik? De hát tudják-e önök, hogy az idegen téma ilyen alkotó feldolgozásánál gyakorta könnyebb önálló gondolatot létrehozni?... Mi újra megalkotjuk a drámaírók müveit, feltárjuk bennük mindazt, ami a szavak mögött rejtőzik; belevisszük az idegen szövegbe a magunk szövegmélyét, létrehozzuk az emberek és az életkörülmények iránti viszonyunkat; önmagunkon engedjük keresztül mindazt az anyagot, amit a szerzőtől és a rendezőtől kaptunk; újból átdolgozzuk magunkban, élettel telitjük és kiegészítjük saját képzélőerőnkkel. Eggyé forrunk vele, lelkileg és testileg belefonódunk; megteremtjük önmagunkban a .szenvedélyek igazságát’; végeredményképpen ebben az alkotó munkában létrehozzuk azt az igazán produktiv cselekvést, amely szoros

^A szinész munkája, 66. p.- 17 -