Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

"Lehet később is" - válaszol Besszemenov. Még mindig tartózkodóan, majd felforr, ahogyan Gorkij megjegyzi, kitör: "Csak azt ne feledd, Nyil, hogy mostantól fogva te a számomra... és én a te számodra - ellenségek vagyunk! Ezt a sértést nem bocsátom meg, nem tudom megbocsátani! Ezt vésd eszedbe!"

S ettől kezdve, mint a gátját törő áradat, már képtelen fegyelmezni önmagát és szabadjára engedi hosszú ideig fékezett gyűlöletét és tehetetlen dühét. Besszemenov, Gorkij utasitása szerint, semmit sem hallva o r d i t : "Vésd az eszedbe! Kigunyolni azt, aki téged táplált, itatott... kérdés nélkül... tanács nélkül... titokban... Te! Engedelmes! Csöndes! Mit lapitasz? Mi? Hallgatsz? Hát azt tudod-e, hogy én téged..."

Á vagyonos ember megsértett önimádatának sokáig viszszatartott érzelemáradatát, akinek agyába nem fér el az emberi jog, szabadság és függetlenség gondolata még a magánéletet illetően sem, ezt az áradatot Nyil szakítja félbe: "Semmit sem tehet! Legföljebb lármázhat. Ebben a házban én is gazda vagyok. Tiz évig dolgoztam, s a béremet magának adtam. Ami itt van (toppant és széles mozdulattal magaköré mutat), ahhoz én sokat tettem hozzá! Az a gazda, aki dolgozik. .. "

A jelenétnek ezen a csúcspontján Sorkij tehetségének egész erejével előtérbe helyezi az uj embert, a fiatal proletariátus képviselőjét, aki lelkének minden erejével érzi jogát az élethez, a jövőhöz és szembekerül á beszédpartnerrel, a kispolgárral,aki tehetetlen haragjában szeretné megállítani a történelem kerekét, amely életét eltiprással fenyegeti.

Besszemenov, amikor meghallja azt, ami számára a legfélelmetesebb: "Az a gazda, aki dolgozik...", Gorkij utasitása szerint döbbenten mereszti szemét Nyilra. Elveszti egyetlen megingathatatlannak hitt támaszét, a magántulaj- 149 -