Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
dont, a pénzt, amely végtelen hatalmat biztosit száméra az emberek felett és tehetetlenül adja vissza a kérdést: "Hogya-an? Gazda? Te?" És Nyil felelete után: "Igen, az a gazda, aki dolgozik... ezt jegyezze meg!", Besszemenov megérti, hogy milyen rettenetesek ezek a szavak, mert Nyil mögött a hozzá hasonlók ezrei állanak, mert 6, Besszemenov semmit sem szegezhet szembe velük a fenyegetéseken kívül, mert harcában végtelenül egyedül áll, hiszen az ellenfél mellett ott van az a félelmetes uj erő, amelyet úgy szeretne, de nem tud megállítani. Ekkor Besszemenov enged felesége kényszerítésének, megengedi, hogy átvezessék a másik szobába, s menetközben veti vissza: "No, jól van... csak maradj... gazda!... Majd meglátjuk... ki a gazda! Majd meglátjuk!"1^ A tempóritmus fejlődése ebben a jelenetben bonyolult és sokoldalú. Kezd.iiik azon, hogy a Bea szemen ovra jellemző alapvető tempóritmust nem könnyű megtalálni. Az öreg Beszszemenov mindig ráérősen, szemlélődve élt. Most azonban egy ideje már az idegfeszültség állapotában él, amelyet a körülötte levő világ bomlásának fokozódó tudatosodása vált ki. Besszemenovra jellemző a külső lassúság és nyugalom, de az állandó belső forrongás is. Amikor a Művész Szinház a Kispolgárok bemutatására készült, Sztanyiszlavszkijhoz intézett nevezetes levelében Gorkij ezt irta Besszemenovról: "Öreg ember, aki lelkét megrázó ostoba helyzetbe került. Tudja a fene, hány évet élt már le, dolgozott fáradhatatlanul, aljasságokat is elkövetett, hogy növelje munkája eredményeit és egyszer csak azt látja, hogy minden hiábavaló volt! Akár ne is csinálta volna! Nincs kire hagynia. 1/Makai Imre fordítása - 150 -
