Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

"Meglátjuk. ígérni könnyű dolog..." válaszol ugyanolyan tartózkodóan, sőt még tartózkodóbban Besszemenov.

Besszemenov számára egyre kinzóbb az önmegtartóztatásra irányuló óhaj és az egyre növekvő harag közötti konfliktus.

"Vegyen tőlem váltót erre" - javasolja hirtelen Nyíl, aki be akarja bizonyítani Besszemenovnak, hogy érti, a váltó az egyetlen olyan biztosíték, amely Besszemenovot megnyugtathatja. Nyil megérti, hogy Besszemenov képtelen felemelkedni a normális viszonynak arra a fokára, amelyen az ember - akit Besszemenov fogadott fiának tart - becsületszava valamiféle értékkel bir.

Tyetyerevet lázba hozza a váltó gondolata. "Kispolgár!- kiált fel -. Fogadd el tőle a váltót! Fogadd el!"

Besszemenov szeretné félbeszakítani Tyetyerevet, de azt elragadja a lehetőség, hogy a végsőkig leleplezze Beszszemenov kispolgári lényét és folytatja: "Igenis, fogadd el. Hiszen úgysem fogadod el, gyenge a lelkiismereted, nem mered... Nyil, add neki az aláírásodat! Hogy azt mondja: kötelezem magam havonta..."

Besszemenov kitünően érti, hogy Nyil a váltó felajánlásával megveti őt, annak az uj, a kispolgár előtt gyűlöletes világfelfogásnak nevében, amely elveti Besszemenovot és egész környezetét, mint az uj ember kialakulását akadályozó szükségtelen terhet.

"Vehetném éppen az aláírását... - mondja még mindig tartózkodóan - úgy vélem, van miért. Tizéves kora óta etettem, itattam, ruháztam... 27 éves koréig... Hát igen..."

Nyil igyekszik útját állni a fokozódó botránynak, mert érzi, hogy milyen vihar fortyog Besszemenov külső tartózkodása mögött.

"Nem lenne jobb majd azután számolnunk és nem most?"- javasolja.- 148 -