Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

I

sokat, e ritmusok meghatározásának ellenőrzésében pedig rendkivül kötekedő volt, azt követelte, hogy tárjuk fel a feltételezett körülmények legapróbb részleteit is, határozzuk meg az események értékelését és tárjuk fel a cselekvéseket és a feladatokat. Gyakran ismételte, hogy ha a tempóritmus helyes, akkor a helyes érzés és átélés természetesen alakul ki,mintegy önmagétól. Ha azonban a tempóritmus helytelen, akkor ugyanígy helytelen érzés születik, amelyet lehetetlen kijavítani a tempóritmus szükséges megváltoztatása nélkül.

A színésznek azt a feladatot kell maga elé tűznie,hogy minden jelenetben megtalálja a helyes tempóritmust, mert ezzel felélénkíti képzelőerejét, kutatja a helyes értékeléseket és elmélyed a feltételezett körülményekben.

A szinész azáltal, hogy meghatározza a szükséges tempóritmust, mintegy iránytűre tesz szert, amely segítségére van abban, hogy helyes útra terelje alkotó munkásságát.

Nehéz feladat a megfelelő tempóritmus gyakorlása és kinevelése. Minél bonyolultabbak a darab és a szerep feltételezett körülményei, annál sokoldalúbb és bonyolultabb a tempóritmus is.

Próbáljuk meg elemezni ezt a kérdést, Gorkij Kispolgárok cimü darabjának egyik szereplőjén. Elemezzük Besszemenov magatartásának vonalát a második felvonás egyik jelenetében.

Besszemenovék házában a teritett asztal mellé gyülekeznek. Nyil nem képes kivárni a pillanatot, amikor Polja egyedül lesz, és hozzálép. Választ vár a lánytól,hajlandó-e hozzámenni feleségül.

Besszemenov, aki feszülten hallgatózik, beleavatkozik beszélgetésükbe, követeli, magyarázzák meg, mi a helyzet: milyen titka lehet őelótte Ryilnak és Poljának? Polja zavarba jön a durva beavatkozástól, s nem tudja, mit válaszoljon. Nyil azonban nyugodtan közli Besszemenovval, hogy megkérte Polja kezét, s most azt kérdezte tőle, hajlandó-e hozzámenni feleségül.- 145 -