Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Egy bizonyos meghatározott színpadi helyzet különféle értelmezése az események különféle értékeléséhez vezet és néha a szereplők egymással ellentétes tempóritmusát eredményezi.

Sztanyiszlavszkij, hangsúlyozva a tempóritmus problémájának fontosságát, azt követeli a színésztől, hogy tudat osan nevelje ki önmagában a Jelenet értékelésének megfelelő különféle tempóritmusokat.

Sztanyiszlavszkij igen nagy jelentőséget tulajdonított a tempóritmus tanításának. Azt ajánlotta, hogy figyeljük meg önmagunkat az életben különféle körülmények között, azt tanácsolta, hogy minél gyakrabban idézzünk fel életünkből különféle eseményeket, hogy ezzel meghatározhassuk, milyen tempóritmus felelt meg az adott életbeli momentumnak.-Ne feledjük el, hogy a tempóritmus keresésével saját bensőnkben rejlő érzést tárunk fel - mondta Sztanyiszlavszkij.- A tempóritmus érzékelése mindig Jelen van bennünk, úgyszólván kéznél van. Mindig emlékezünk többé-kevésbé általában és megközelítőleg minden átélt pillanatunkra, emlékezünk azoknak tempőritmusára és ez feleleveníti a részleteket, amelyek kihullottak emlékezetünkből, következésképpen eszközül és okul szolgálnak ahhoz, hogy az alkotó munkássághoz szükséges érzelmi anyagot előteremtsük lelkűnkből.

Sztanyiszlavszkij ilyen kérdéseket tett fel a növendékeknek és a pedagógusoknak: "milyen tempóritmusban érkezik meg a polgármester Hlesztakovhoz a fogadóba?"1^, "Milyen tempóritmusban megy Katyerina a találkára Boriszhoz?"2^, "Milyen tempóritmusban hagyta el Nyil Besszemenovék otthonát?"^ E kérdésekkel Sztanyiszlavszkij azt akarta elérni, hogy képesek legyünk elvezényelni ezeket a különböző ritmu■^A kérdés Gogol Revizor cimü darabjára utal

^Utalás Osztrovszkij Vihar cimü tragédiájára

■^Utalás Gorkij Kispolgárok cimü darabjára- 144 -