Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
got és ütembeosztést. A drainai színészek ebből a szempontból hasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben vannak. Nincs sem partitúrájuk, sem karmesterük. "Ez az oka - Írja Sztanyiszlavszkij -, hogy egy és ugyanaz a színdarab más-más napokon különböző tempókban és ritmusokban kerül előadásra. Hi, drámai színészek sehonnan sem várhatunk a színpadon segítséget a tempóritmust illetően. Pedig milyen nagy szükségünk lenne erre a segítségre! Sztanyiszlavszkijt nyugtalanította az a gondolat, hogy a színész gyakran átviszi életbeli tempóritmusát a színpadra, függetlenül attól, hogy illik-e ez a tempóritmus az illető darabhoz vagy szerephez. Megfigyelte a színészeket és kifejtette, hogy a színész életbeli tempóritmusa állandóan változik az életbeli különféle körülmények hatásától függően. A színész hol valamilyen eseménytől, magánéletétől fellelkesülten érkezik az előadásra, hol pedig épp ellenkezőleg, lehangoltan. És éppen ezt a pillanatnyi tempóritmust viszi át a színpadra is. "így az előadás függésbe kerül az épp adott életbeli eseménytől és nem függ művészetünk pszichotechnikájától"2^ - Írja Sztanyiszlavszkij. Sztanyiszlavszkij szerint a színész gyakran nem is érzi az elkövetett hibákat és elégedett önmagéval, mert nemcsak olyan színészünk van kevés, aki eléggé felkészült a tempóritmus tudatosításában, hanem sokan még fel sem ismerik a drámában a tempó és a ritmus fontosságát. Sztanyiszlavszkij a tempóritmus kérdésében is, akárcsak módszerének többi területén, arra a minőségileg magas^A színész munkája, 577. p 2/Uo., 577. p.- 141 -
