Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

felső részét) vérrel kente össze, amikor fia mellé vetette magát és átölelte annak fejét. A shakespeare-i komikumra jellemző részlet. Bestiális apa ez, aki üvölt a rettegéstől és kedves, drága fiú, aki visszavonhatatlanul kihunyóban van, az a szem, ajkának az a döbbenetes vonzó vonala, az a hangos lélegzés, azok a tehetetlen kezek! Uramisten, hát nem lehetne gyorsan, gyorsan segíteni?! Micsoda dolog az, hogy a képen a padlón már tócsában áll a vér azon a helyen, ahová a fiú halántéka zuhant, micsoda dolog, hogy még to­vább sokasodik ez a vérfolt - közhapi dolog! Egy halálosan megsebesült ember természetesen sok vért vészit és ez egy­általán nem hat az idegekre! De hogyan van ez megfestve,úr­isten, hogyan van megfestve! De valójában képzelje el csak azt a töménytelen vért, ami azonban nem hat Önre, amire nem is gondol, mert a képen ott van a félelmetes hangosan kifejezett apai bánat messze­­hangzó kiáltása, karjaiban pedig fia, fia, akit 6 ölt meg, s aki... már nem tud uralkodni tekintetén, zihál, mert érzi az apa fájdalmát, rémületét, kiáltását és sírását és kis­gyermek módjára szeretne rámosolyogni: ,Semmi, apám, ne félj !’ Uramisten1 Feltétlenül meg kell néznie ezt a fest­ményt ! ! ! "^ Ugyanerről a képről irta Lev Tolsztoj Repinnek: "... Jó, nagyon jó... Ráadásul úgy művészi, hogy nem kiabál be-2 /lőle a művészet..." Sztanyiszlavszkij szerette emlegetni Tolsztojnak eze­ket a szavait. A művészetnek ez a legmagasabb formája, ame­lyet Tolsztoj igy jelölt meg, hogy észrevehetetlen a néző számára, olyan ideál volt, amelyre Sztanyiszlavszkij is tö­rekedett és a technikai kérdések szempontjából nagy fela­datok elé állította a színészeket. 1/Kramszkoj: Levelek "Izogiz" 1937. III. kötet 324. p. 2/"Repin" Izogiz. 1937. I. kötet 262. p.- 132 -

Next

/
Thumbnails
Contents