Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Sztanyiszlavszkij el volt ragadtatva Repinnek attól a képességétől, hogy színnel, kompozícióval és a festészet más eszközeivel ki tudja fejezni a legbonyolultabb lélektani motívumokat is.

Sztanyiszlavszkij a szép foltmegoldásról beszélt, mint a festő egyik legfontosabb kifejezőeszközéről és felhivta a figyelmünket, hogy Repin a színek segítségével adja vissza azokat az érzelmeket, amelyek az adott képre jellemzőek. A piros szin hihetetlenül változatos árnyalatait, a sötétbordó, a málnaszin, a gránátvörös, a cseresznyepiros, a bibor és még számtalan árnyalat, amellyel a szőnyeget szinezi a festő, a cárevics arcát elöntő vér, a testét boritó rózsaszín köpeny, a fiú zöld csizmái és kék nadrágja, Iván fekete köpenye, a vérfolt a szőnyegen - a színeknek ez a szimfóniája harmonikuséul egyesül a Rettenetes Iván és fia, Iván cimü képen az akaratlan gyilkosság tragikumának általános benyomásában.

Már maga a színek meglepő változatossága hatásos - mondta Sztanyiszlavszkij. A mi munkánkban a szin az alkalmazkodás . Minél gazdagabb az alkalmazkodások ive, minél változatosabbak és váratlanabbak a lélektani módszerek és azok belső megalapozottsága, annál jobban és világosabban jut majd kifejezésre az érzés azokon a helyeken, ahol teljes forte-t kell adnunk.

Az alkalmazkodás, vagyis az emberek közötti kapcsolat belső és külső formája, azok a lélektani módszerek, amelyeket a kapcsolatok során alkalmazunk, egy ember találékonysága a másikra gyakorolt hatás során Sztanyiszlavszkij véleménye szerint a legfontosabb tényező a színészi művészetben.

Sztanyiszlavszkij azt mondta, hogy ehhoz, hogy behatolhassunk egy idegen lélekbe, megérezhessük annak életét, feltétlenül meg kell találnunk az alkalmazkodás módját; éppoly mértékben szükségünk van erre ahhoz is, hogy eltitkoljuk érzéseinket.- 133 -