Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Sztanyiszlavszkij és Eyemirovics-Dancsenko egyik legnagyobb történelmi érdeme abban rejlik, hogy formát adtak a színpadi beszédről vallott egyes gondolatoknak és megfigyeléseknek, ezeket általánosították, rendszerbe foglalták és kiegészítették saját sokéves gyakorlati tapasztalataikkal. Sőt mi több, Sztanyiszlavszkij módszere, amely a színészi munka tudományos elmélete, nemcsak feltárja a színpadi beszéd objektiv törvényszerűségeit, hanem létrehozza azoknak a pedagógiai fogásoknak egységes láncolatát, amelyek lehetővé teszik, hogy a színész tudatosan sajátítsa el a szerző szavait, g ezeket aktívvé, hatékonnyá, céltudatossá és bővérűvé tegye.

Sztanyiszlavszkij tanítása, a színészi munkáról alkotott elmélete azért nagy, mert nem találgatásokból, nem szubjektív feltételezésekből áll, hanem az alkotói folyamatba való behatolás eredménye és ennek szerves törvényeit tartalmazza.

"Azt, amit mi tanulunk, általában Sztanyiszlavszkij módszerének nevezik - Írja Sztanyiszlavszkij. - Ez helytelen. Ennek a módszernek ereje abban rejlik, hogy senki nem gondolta ki, senki nem találta fel. Ez a módszer szervesen hozzátartozik lelki és fizikai természetünkhöz. A művészet törvényei a természet törvényein alapulnak .

Sztanyiszlavszkij módszere, amely századunk elején alakult ki, a szovjet korszakban bonyolult fejlődésen ment keresztül. Magának a valóságnak - amelyet Sztanyiszlavszkij a szinpadi művészet nagy tanítójának nevezett - fejlődésével és változáséval erősödött Sztanyiszlavszkij világnézete, s megváltozott módszere is, megszabadult az idealista sallangoktól,a materializmus megingathatatlan alapjaira he-SztanyiszlavszkiJ: A azinész munkája. Iszkussztvo, 1951. 635. p. (kiemelés M. Knyebeltol)

12