Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

lyezkedett, s egyre pontosabb utakat talált a tudatos színészi alkotómunkához.

Teljes joggal mondhatjuk, hogy Sztanyiszlavszkij módszere, amely a marxista filozófiában és a forradalmi demokraták esztétikájával gyökerezik, elválaszthatatlan részévé lett a ml szocialista esztétikánknak.

Sztanyiszlavszkij módszerének alapvető tétele a szinészember legfőbb feladatáról vallott gondolat, másszóval az a gondolat, hogy a művész élenjáró világnézete a tudatos alkotómunka alapvető feltétele. A forradalmi demokraták nyomán, akik azt követelték, hogy a művészet ne csak tükrözze az életet, hanem Ítéletet is mondjon jelenségei felett, Sztanyiszlavszkij azt hirdette, hogy a színész legyen hazájának hű fia, a haladó eszmék propagandistája. A színpadi műalkotás csak akkor szolgálja igazán a népet, ha létrehozóinak kollektívája pontosan tudja, minek a képviseletében játssza ma ezt az előadást. A legfőbb feladat tudomásulvétele rendkívül éleslétóvá teszi a művészt, segit neki,hogy megtalálja az őt körülvevő életben azt, ami alapvető és fontos és ezeket elválassza a sekélyestől és a véletlentől. A legfőbb feladat irányítja a művész képzeletét, aktivizálja képzelőerejét, szenvedélyessé és céltudatossá teszi a színpadi alak megalkotásának egész folyamatát. A napjaink színészének egész lényét átható legfőbb feladat nélkül - Sztanyiszlavszkij szerint - a művészetben elkerülhetetlen a naturalizmus, az unalmas köznapiság, a nem teljes igazság, az "igazságocska", amelyet Sztanyiszlavszkij oly szenvedélyesen és állhatatosan gyűlölt.

Éppen a legfőbb feladatról szóló tanítás teszi Sztanyiszlavszkij módszerét a színházban a szocialista realista esztétika magvává. A Sztanyiszlavszkij által kidolgozott és felvetett minden technikai probléma csak ennek a tanításnak fényében létezik. Sztanyiszlavszkij csak azért kereste állhatatosan és fáradhatatlanul azokat az utakat, amelyek a színpadon "az emberi lélek életének" legmélyebb visszatük- 13 -