Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

dimenziók létrehozására irányuló fogásokat. Csak az ilyen beszéd adja vissza minden árnyalatában az igazi művészi alkotás gondolatát, mert az ilyen beszédben minden szó, minden Írásjel az iró nagy alkotói feszültségének eredménye.

Sztanyiszlavszkij nemcsak a szerzői szöveg felelőtlen közvetítése ellen küzdött, hanem azt a gondolatot is szerette volna kifejleszteni a színészben,hogy a színpadi beszéd olyan művészet, amely hatalmas munkát igényel, hogy tanulmányozni kell a beszéd hogyanját, a "beszédtechnika titkait", hogy ideje már végezni a színész dilettantizmusával, aki a maga tudatlanságát ezen a területen sablonos szavakkal takargatja: "Nekem igy kényelmes" vagy "az átélés iskolájához nem illik a beszéd formális oldalával való törődés."

Sztanyiszlavszkij gyakran mondta, hogy az alkotás törvényszerűségeinek tanulmányozása elfojthatja a közepes színészben az ihlet szikráját, de az igazi művészben ezt a szikrát hatalmas lánggá gerjeszti. Sztanyiszlavszkij azt mondta, hogy a rendszeres, nap mint nap végzett munka eredményeként a szinész olyannyira elsajátíthatja a beszéd törvényeit, hogy képtelen lesz megszegni őket. Fáradhatatlan munka rejlik Sztanyiszlavszkijnak abban a követelésében, hogy a színésznek "a nehezet megszokottá, a megszokottat könnyűvé, a könnyűt széppé kell tennie."

A szinészi perspektívával kapcsolatos fogalomkörben Sztanyiszlavszkijnál jelentős helyet foglalnak el a beszéd perspektívájával kapcsolatos kérdések.

Arról ir, hogy amikor általában a beszéd perspektívájáról van szó, csak a logikai perspektívára gondolnak.

Az e problémával kapcsolatos kérdések körét kibővítve, Sztanyiszlavszkij beszél:

"1/ a közvetítendő gondolat perspektívájáról (logikai perspektíva);- 120 -