Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
2/ a bonyolult érzés közvetítésének perspektívájáról; 3/ a művészi perspektíváról, amely mesterien osztja el a színeket , amely világosan illusztrálja az elbeszélést,a történetet vagy a monológot."^ Amikor éppen Így teszi fel a kérdést, azt hangsúlyozza, hogy a művész alkotói természete nem juthat kifejezésre kizárólag az elmondott gondolatok logikájában. A szinész, aki elsajátitotta a logikai perspektívát, természetszerűen bevonja ebbe a folyamatba az alkotói folyamatok egész komplexusát, amelyek segítségére vannak, hogy kifejezésre juttassa a műalkotást. Ha a szinész pszichotechnikája képtelen visszaadni a mű érzelmi lényegét, képtelen megtalálni azokat a változatos színeket és eszközöket, amelyekkel feltárhatja a szerző alapgondolatát, akkor az elbeszélés vagy a monológ elmondásakor a gondolatok logikája halott lesz. Nem szabad azonban elfeledni, hogy sem a bonyolult érzés közlésének perspektívája, sem a művészi kifejező eszközök elosztásának perspektívája nem jöhet létre szervesen, ha a szinész nem sajátította el a fejlődő gondolatok logikáját és sorrendjét. Ezeknek feltétlenül alapvető céljuk felé kell törekedniük. Ezért olyan rendkívül fontos a mondatban a helyes hangsúlyozás. Az a színész, aki képtelen helyesen meghatározni a hangsúlyos szavakat, nem tudja kifejezni a szöveg gondolati fejlődésének magvát képező mondat pontos értelmét. A szinész, aki nem tanulmányozza az iró mondat szerkesztését, elsiklik a szerző adta támpontok felett. A közvetítendő gondolat perspektívájának elsajátításában azonban az a legfontosabb, hogy képesek ^k szinész munkája, 545. p.- 121 -
