Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

De az ujabbkori szinház történetének tárgyalása során is megelégszik a szerző hiányos és gyakran objektivista közlésekkel.A felvilágosodásról igy ir:"Az Aufklärung Németországban egyenértékű a francia felvilágosodással”; a "Hamburgi dramaturgiában" pedig csak "Shakespeare apológiáját" látja,amely "nem dicsekedhet tárgyilagosságával.^®^ A Sturm und Drangot úgy 3zimplifikálja, hogy "sokkal dinamikusabb mozgalom volt /mint a felvilágosodás/, amelyben a forró szenvedély ösztönzött cselekvősre."^®/, Ilyenfaj ta,a filozófiai-esztétikai indokolást nélkülöző értelmezés ismerhető fel a drámai müvek analízisében is. Schiller haramiák c. darabjának tárgyalása során elsősorban a formai értékeket fejtegeti, megjegyezve, hogy a cselekmény "dinamikus, drámai momentumokban gazdag, a darab társadalmi értelmének magyarázatát viszont elszakítja a mü irodalmi értékelésétől. Ezzel szemben Kotzebue német drámairónak a maga idejében is ellentétes magyarázatokra alkalmat adó életművét úgy tünteti föl, mint ami "nem különösebben problematikus."®®^

Ha nem ismeri a szerző a szovjet szakirodalmat, nyugati marxista kritikusokhoz fordulhatott volna. Ant-nio Gramscinál®1''' a drámai mü irodalmi-történeti elemzésének iskolapéldáját találjuk: "Beaumarchais komédiája /Figaró házassága/ - Írja - elsőrendű történelmi dokumentum. A cselekményben elmulhatatlan szépséggel mutatja be a forradalom előtti francia társadalmat. A társadalmi viszonyok, a különböző társadalmi rétegekhez tartozó egyének helyzete, az uralkodó eszmények és szokások, dinamikus életderüségükben, az élő valóságban konkréten megtestesülve jelennek megf tele egészséges elevenséggel, áthatva a szerző mélységes, maró iróniájától." Sajátosan hibás értelmezés az is, amikor

78/ i.m.

79/ i.m.

80/ i.m.

81/ Antonio Gramecí Critique dramatique /Theatre Populaire, 1958. 30.8Z./

93 -