Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

az Író sem Balzacnál, sem Gogolénál nem veszi figyelembe az ellentmondást világnézetük és müveik realista ábrázolásmódja között, vagy amikor a XIX. század második felének l’art pour l,art-ját az ifjabb Dumas érveivel támadja,úgy tüntetve föl ennek kicsinyes szemléletmódját,mint a drámáról vallott leghaladottabb felfogást.

Hibás a tanulmányban a kritikai realizmus tárgyalásának módja is. A folyamatot törtenetileg töredékesen ábrázolja, s anélkül,hogy alapvető jellegzetességeire - különösen az orosz kritikai realizmus sajátosságaira - rámutatna. Éppen itt lett volna szükséges, hogy bemutassa a kritikai realisták drámaelméletének, s mindazon drámaelméleteknek kialakulási folyamatát, amelyek a XIX. század második felében a színjátszás elméleti alapját képezik.A szerző azonban ez esetben is megelégszik a darabok objektivista tárgyalásával.02^

A szocialista realista irodalom, a szocialista realista szinház kérdésében a szerző nem foglal határozottan állást. Ahogyan az előadások a jelenkorhoz közelednek, úgy lesznek egyre szegényebbek az információk, egyre kevesebb az egyéni állásfoglalás, az egyéni vélemény. /Beszél például a Moszkvai Művész Színházról, de egyetlen szóval sem emliti meg Sztanyiszlavszkijt./ "Romániában - mondja a szerző - a korszak, /ti. a XX. század/ egesz irodalma, kevés kivételtől eltekintve, szolgai módon utánozza a formalista francia színházat." Ez azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az első világháború előtti és a két háború közötti román dráma hatalmas kritikai realista áramlatát. A szerző a II. Internacionale színházáról úgy beszél, hogy nem mutat rá ennek revizionista ideológiai alapjára, a forradalmi színház tárgyalásából pedig teljesen kihagyja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása alatt fejlődött munkásszinházakat, sem a Szovjetunió forradalmi szin-82/ Octavlan Gheorghiu i.m.- 99 -I