Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

munka - mint tudományos értekezés -, azoknak a müveknek a színvonalán áll, amelyek leszűkítik a színháztörténetet a drámairodalom-történet adatainak többé, vagy kevésbé rendait 'szett összegyűjtésére. Néhány évvel S, St. Mokulszki.1 Európai Színháztörténetének első kötetei, valamint L. Mousainac és Silvio d*Amico kézikönyveinek megjelenése után Octavian Gheorghiu előadásai azt mutatják,hogy az egyetemes színháztörténeti kutatás nálunk elmaradt a fejlődéstől. Octavi«" Gheorghiu úgy határozza meg a színháztörténetet, mint "olyan tudományágat,amely a drámairodalom és a színház tevékenységének kutatásával foglalkozik - történetileg", ezzel szemben csak a drámairodalom történetét tanulmányozza. Jóllehet a marxista elmélet alkalmazását Ígéri, ez a törekvés nehezen ismerhető fel, mert sem a azinház - mint művészi jelenség - fejlődésének, sem eredetének analízise nem található meg az előadásokban,sem a materializmus és idealizmus történeti harcának figyelembevétele. A társadalmi viszonyok bemutatása az egyes fejezetek élén elszakadt a specifikus szinházi jeleneég tárgyalásától. A szerző arra törekszik, hogy minden drámaírót értékeljen, anélkül azonban, hogy ezt az értékelést beleágyazná az egyetemes és nemzeti szinházi kultúra fejlődésének összefüggéseibe. A szerzőnek az a meggyőződése, hogy varnak olyan művészi megnyilvánulások is - jóllehet primitiv fokon -, amelyeknek nincs eszmei alapjuk; a kultikus és mágikus művészetet úgy tekinti, mint "egy szervezetlen társadalom vágyát arra,hogy élet- és vidámságéhségét kifejezze"^ és nem ismeri föl a mágikus művészetben a megismerés első, kezdetleges formáit. Nem veszi észre az animizmust - tehát a tárgyak és természeti erők megszemélyesítését -, nem tudatosítja azt a tényt, hogy a mágikus művészet mítoszai a természetről való felfogás, az ember és a természet kapcsolatának primitiv, kultikus kifejezései.

77/ i.m.- 97 -I