Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

tékben magyarázza a rendezések és előadások sikertelenségét, azt a mUvészietlenséget, amely ellen ebben az évben felemelte szavát a színházi szakemberek értekezlete?

A tanácskozáson felszólaló egyik színigazgató - azt hívén, hogy enyhíteni fogja azt a felelősséget, amely őt színháza közepes előadásaiért terheli - a rendezés általános válságáról beszélt.

Kényelmes álláspont egy színházigazgató részéről - ha éppen nem rendező -, a rendezői alkotómunkában tapasztalható elmaradás fejtegetése, de ugyanakkor nagyon közömbös

szemlélete ez a jelenkori színház fejlődésének, A rendezés válsága - ahogyan ezt G, M, Zamfirescu2//. M. Sebastian^

V. Ion Popa.^ vagy Camll Petrescu még a két világháború között megállapította - elsősorban az irányzat válságát jelenti. Ez pedig a mi színházművészetünk esetében nem felel meg a valóságnak. Nyilvánvaló, hogy az Igazgató - saját színházától befolyásolva - egy helyileg orvosolható, egyéni jelenséget általánosított.

Színházművészetünkben nem beszélhetünk a rendezés válságáról. A színház, története során most lépett a legvilágosabb, legtisztább fejlődési útra; a színművészet ma elvi és művészi szempontból egyaránt a leggyümölcsözőbb alkotómódszert alkalmazza a gyakorlatban: a szocialista realizmust, A rendezőmüvészet a klasszikusok szinrehozatalában, az uj, forradalmi hősök ábrázolásában, a sajátságos román színházi stilus kialakításában elismert sikereket ért el. És ha voltak az utóbbi időben olyan jelenségek, amelyeket bírálnunk kell, azokat a kényelmes, prakticista rendezők okozták, akikből hiányzik a művészi elmélyedés. Alkotásaik nem mél-2/ G.M.Zőmfirescu /1839-1878/ Költő és drámairó, publicista. leghíresebb müve a Nastasia kisasszony, amelyet a felszabadulás után is nagy sikerrel játszottak Bucurestiben,

3/ Sebastien Ma élő román drámairó.

4/ Popa Színikritikus és drámairó a két háború között.

8