Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Azok a drámaírók, akik epilógus-megoldást adnak az utolsó felvonásnak, nem veszik figyelembe a vég szerepét.Az epilógus ellentmond a dráma természetének, megsemmisíti a cselekmény hatását és az élet illúzióját. Az epilógus több esetben azt bizonyltja, hogy a szerző ideológiai állásfoglalása bizonytalan, nem találta meg a konfliktus megoldását a jövő optimista perspektívájában állitva.

Az epilógusnak több, vagy kevesebb eleme kapcsolódik csupán szervesen a cselekményhez, s ezek didaktikus, magyarázó jellegűek.

A jelenkori néző azonban célzatosságot akar, ösztönzést, jelképes perspektívát, drámai metaforát.

Az utolsó probléma, amiről szólnunk kell, a nyelvezet kérdése. A nyelvezetnek többféle szerepe van a drámában.Leleplezi azokat az életviszonyokat, amelyek köréből a hős elindult, közvetiti lelkiállapotát, meghatározza általános érzelmi hőfokát. A nyelvezet az Írói teljesítmény fő része, alapvető fontosságú, hogy a mü eszmei tartalma minél művészibb formában valósuljon meg.

Lucia Demetrius epikus egyszerűségű, a lelkiállapotoknak megfelelő, árnyalt nyelvezetet ad hőseinek; Horia Lovinescu nyelve filozofikus jellegű és aforizmákban gazdag; Mihail Davidoglu nagy meggyőzőere.jü nyelven beszélteti hőseit, olyan plaszticitással, amely hatalmas benső érzelmeket rejt magában; Laurentiu Pulga patetikue, dinamizmussal tele nyelvezetre törekszik. Aurel Baranga hőseinek nyelvét spontaneitás és humor jellemzi. Mihail Beniuc kitünően jellemez a nyelv közvetítésével. Torna Cabulea nyelvezete a dolgozó parasztság humorát, értelmeseégét, érzelemviiágát, lirizmusát idézi. Mihail Beniuc a nép beszélte nyelvet alkalmazza drámáiban, s plasztikus képekben gazdag atiluaa nagyban hozzájárul az irodalmi nyelv gazdagításához.

Vannak azonban olyan erdekfeszitő, cselekményes színdarabok is, amelyekben a nyelv jellegtelen, költőietlen, hangulattalan. A fiatal, kezdő drámaírók közül azok, akik- 55 -