Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
tragédiában. Az első lovashadsereghen. vagy a Viharban.anol a végjelenet közvetíti a darab végső, optimista értelmét és a Jövő perspektíváját. A Fekete évek nem érthető meg a végkifejlet nélkül, s ugyanígy nem érthető a Rombadólt fellegvár sem az utolsó kép nélkül, amely a hősök egész további /színpadon tuli/ életútját meghatározza. Sok színdarab ünnepi megoldást ad az utolsó felvonásban. A hősök kiélték lehetőségeiket, a konfliktus megoldódott, a szerző mégis szükségét érzi valamilyen "optimista" befejezésnek, s ha a falu életéről van szó, lezárja a darabot egy lakodalommal. Az a kérdés, hogy ez a módszer mennyiben szolgálja a hősök léte sugalmazta ideológiai következtetés levonását. A háború előtti drámairodalomtól különbözően, a jelenkori szocialista drámában megvan a lehetőség arra, hogy végérvényesen megoldja a konfliktust a dráma keretein belül. A jelenkori drámaírót nehéz probléma elé állítja az időszerű drámák konfliktusának specifikus megoldása. Ezeket a nehézségeket elsősorban az okozza, hogy nem értik meg eléggé az optimista megoldású konfliktus történelmi szükségszerűségét. A társadalmi fejlődés értelmében az uj győzelme nem zárja ki a hős időleges vereségét, vagy tragikus végét, Lunacsarszkij azt mondotta, hogy "a szocialista harcot, amely az osztálynélküli társadalomért folyik, nem lehet úgy ábrázolni, hogy elhallgassuk az áldozatokat, a tudatos önfeláldozást." A társadalmi harc néha tragikus, de mégsem szenvedés, mert az áldozat tudatossá válik. Ezért találunk sok forradalmi tematikájú szocialista darabban tragikus-optimista értelmet az illegális kommunisták harcának ábrázolásában, olyan hősöket, mint Mihail Buznea, aki a forradalmi harc optimizmusát hirdeti a kortársaknak. 54 -
