Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

alkalmazott dramaturgiai megoldás, a szereplők epizódokon keresztül történő, sokoldalú megvilágítása. A hősnők fejlődésének ritmusa egyenetlen, a második felvonás gyors üteme nincs összhangban az elsővel, megfelelés a ritmusnak csak a az utolsó felvonásban áll helyre.

A drámai személy magatartásának dinamikája éa a cselekmény üteme közötti ellentétre A történet nélküli város narrátoros megoldása a példa. A narrátor színpadi magatartása ellentmondásban van a cselekvő kommunista hős benső ritmusával,ezért itt nem kielégítő őt külső kommentátorként alkalmazni.

Mlrcea Mohor /Az éjszakából a hajnal felé/ a ritmusprobléma Jó megoldása érdekében - amelynek velejárója a sűrített színpadi idő -, a cselekmény dinamikus kibontakoztatását alkalmazza, de túlságosan egysikuan,egyhangúan.Ugyanis nem alkalmazza eljárásában a ritmikai kontrasztot, nem használja a szünetet, a ritmizálás egyik legfontosabb eszközét. A ritmusváltozatok hiánya okozza a darab egyhangúságát, nem különül el kellőképpen ebben a drámában a lényeges és a lényegtelen.

■ Drámairodalmunk vitáiban gyakran hangzanak el kritikai megjegyzések a darab végmegoldásával kapcsolatban. Elsősorban a vég megsejtetését kifogásolták, valamint a sablonos megoldásokat, a deklarátiót,a "Deus ex machina" befejezést, s a nyitott ablakot, amelyen át a hősök a Jövőbe pillantanak.

Az utolsó felvonás megoldása a bonyodalommal és a konfliktussal függ össze. Tehát tartalmi problémát jelent. Az utolsó felvonásnak az a hivatása, hogy megmutassa a darab ideológiai irányvonalát. Az utolsó felvonásban a hősök szokás szerint levonják a darab eszmei tanulságát. így van a Romeo és Júliában, a Hamletben. a Három nővérben, vagy a Cseresznyéskertben. Még inkább ez történik az Optimista

53 -