Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
A kísérlet - az ideológiai vita kísérlete, szimbolikus személyek közreműködésével,akik különben megalkuvást jelentenek a szimbolikus absztrakció és a konkrét valóság között -, nem sikerül. Nem sikerül, nem a dramaturgiai módszer miatt, hanem azért, mert nem találjuk meg ebben a sajátságos filozófiai vitában a szerző nézeteit létről, természetről, emberről, lelkiismeretről. Alapjában véve a darabban nem létezik eszmei harc, az idealista filozófia különböző változatai vannak itt jelen, amelyek nem találnak ellenállásra egyetlen személynél sem.A darabban kontrasztok és nem konfliktusok varunk. A profeszszor filozófiája - amely tagadja a jelenségek oksági összefüggését, s a világot egy, csak az emberi agyban és nem a valóságban rendezett káosznak tekinti -, felelet nélkül marad, A darab konfliktusának - amely egy teljes mértékben eszmei konfliktus -, nagy kárt okoz az az ellentét, amely a cselekmény kerete - kataklizmaazerü véletlen egy elszigetelt vendégfogadóban - és a szimbólum lényege között van. Nemcsak a társadalmi konfliktus van letompitva a cselekmény konkrét keretében, hanem még az ember-természet konfliktus is hiányzik. Az eredetiség hajhászása közben a szerző elcsúszott az absztrakció felé, amellyel kapcsolatban nem önmagában az eljárást biráljuk, hanem a szerző filozófiai módszerét. Ez vezet lényegében ahhoz, hogy az eszmei program ellentmondásba kerül a drámai alkotás természetével, "A munkás" gyengeségei például abból a megalkuvásból erednek, amely őt szabályozza. Ha a szerző absztrakt eszmék megszemélyesítésére és szimbolikus személyek megalkotására törekedett, akkor következetesen alá kellett volna rendelnie mindent az alapeszmének, meg kellett volna találnia valamennyi megszemélyeeités legkifejezőbb formáját, s a szimbólumot oly módon megalkotnia, hogy ne maradjon tisztán és egyszerűen absztrakció, hanem alapvető eszmények, jellegzetes típusok kifejező ábrázolásává váljon. 50 -