Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Az utó jj. íűöDen olyan jelenség tapasztalható a drámairodalomban, amely nehézkessé teszi a drámai Jellemek, a drámai konfliktus intenzitása, e a darab ideológiai törekvésének azonosságít, ennek a nagyon lényeges dramaturgiai problémának a megoldását.

Egyes darabok retrospektiv jellegéről van szó. /Bt megkérdeznek. Elkésett robbanás. Közvélemény. A történet nélküli város. A táncosnő. A gengszter és az ismeretlen stb./.

Ezeknek a daraboknak a szerzői újítani akartak, az életanyag számára uj kifejezési formákat kerestek. Ennek érdekében olyan drámai formát választottak, amelyben a cselekményt vagy a szereplővé vált szerző, vagy egy bölcselkedő hős irányítja. /Közvélemény. Ha megkérdeznek. A történet nélküli város./

A retrospektiv technikát, mint olyant, nem lehet elítélni, de ha csak a darab "eredetiségének" a fokozásáérl használják, akkor ez az eljárás hamis, csupán formai újszerűséget eredményez.

Ez az ujitás azonban ritkán veszi figyelembe a tartalom és a forma közötti összhang szükségességét. A szerzők, hogy minél szinházszerübbé tegyék a drámát, beépítenek egy narrátort, aki megmagyarázza a jelent és a multat. Formális technika ez, amely jóelőre, természetellenesen dönti el és fellazítja a cselekmény felépítését.

Arthur Killer is ezt a technikát használja Az ügynök halálában. De ennek megvan a logikus igazolása a főhős, Willy Loman pszichopatológiájában; Millernek azért van szüksége narrátorra, hogy kiszélesítse és nagyarányúvá tegye a drámai cselekményt. A legtöbb idézett darabban azonban ezt az eredetieskedés miatt használják.

A Ha megkérdeznek c. darab törvényszéki tárgyalás formájában a szerző azért alkalmazza ezt a módszert, hogy a néző előtt világossá tegye Vancea meggyilkolását,s meg kell mondanunk, hogy művészettel alkalmazza, " a darab tartalmának teljes mértékben megfelelően.- 47 -