Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

A cselekmény kialakítása nincs kapcsolatban valamely meghatározott drámai módszerrel. Az a fontos,hogy a drámatechnika megfeleljen a drámai cselekménynek, A technikát alá kell rendelni a cselekmény és a hősök, a cselekmény és a konfliktns közötti viszonynak.

A konfliktus nem egyszerű eleme a drámának, hanem lényege, a dráma közvetlen tartalma és kifejeződése.

Az a jelenség, hogy egyes forradalmi tematikájú darabok deklarativek, "ünnepélyes jellegűek" maradtak, annak köszönhető, hogy ezekben a drámai tendencia nem nyert művészi életet.A fegyveres felkelés ábrázolása néha másodlagos, deklarativ, szétfolyó konfliktusok felé csúszott el /P.Everac: Elkésett robbanás. M. Plrvulescu: Különkiadás. M. Mohor: Az éjszakából a hajnal felé. Al. Storin: Közvélemény/. Ez azért történhetett meg, mert a drámairó munkájának egyik legnehezebb állomásán, az anyagnak a megválogatásánál - amely lehetőséget nyújt a szerzőnek arra, hogy eszményeit hangsúlyossá tegye -, az említett Írók nem jól választották meg a konfliktus kibontásához szükséges környezetet, nem dramatikai fontosságuk szerint csoportosították az eseményeket, és nem tudtak olyan jellemeket teremteni, amelyek a konfliktus intenzitását végső soron pozitívan tudnák befolyásolni.

A mai drámairodalom az élet leghevesebb ellentmondásait tükrözi. A drámai személyeket a konfliktus határozza meg.

A drámai hősnek cselekedetekben kell konkretizálnia a konfliktust.A drámatörténet számtalan példája győz meg bennünket arról, hogy a drámai erő épp olyan meghatározója a drámai személyiségnek, mint azok a jellemvonások, amelyek őt képesek valamely társadalmi harc, vagy eszme reprezentánsává tenni, konkréten annak a harcnak, vagy eszmének a megtestesítőjévé, amely a drámái konfliktusban Jelenik meg.

Othello tragédiája a burzsoá színpadon csupán féltékenység! dráma, mert a múlt interpretálása leszűkül Othello- 44