Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
Ezt az alapelvet figyelmen kívül hagyva, a ritmus önmagáért való céllá változik. Ez történt a Mezítlábas menyasszony előadásának esetében, ahol a rendező matematikai problémának tekintette a ritmust,valamiféle virtuozitásnak, s olyan színpadi eszközöket alkalmazott, amelyek az előadás ritmusát ellentmondásba hozták a darab belső ritmikájával, A kolozsvári rendezőnek az általa rendezett előadások ritmikájával szembeni közömbössége viszont azt bizonyltja, hogy nem elemezte behatóan a darabokat, hogy helytelenül értelmezte a drámai cselekményt. Egyhangúság és elnyujtottság jellemezte a Példátlan vihar /Bácán/ és A hallgatás éjszakái /Birlad/ előadásait. A rendezők nem differenciáltak kellőképpen az ellentmondásos mozzanatok között, a feszültség és az enyhülés között, nem osztályozták a dráma különböző részleteinek ritmus-hatásfokát, és egyforma Jelentőséget tulajdonítottak - különösen a színészi alakításokban - a lényeges és a másodlagos elemeknek. Egyébként éppen ezzel magyarázható az említett darabok naturalizmusa. A rendezők nem fedezték fel a szöveg hangsúlyos részeit,és éppen ezért a színpadon sem tudták ábrázolni azokat. A ritmus formaelem, de olyan formaelem, amely "egy mü méreteinek megfelelően a különböző személyek és cselekedetek lelki és érzelmi tartalmának mutatója" /V.Levitina/, és igy az előadás egész felépítésének meghatározója. A rendezői alkotás problémáinak elindított vitájával kapcsolatban sok mindenről beszélhetnénk még. De a legutóbbi Drámai Színházak Fesztiválja lehetővé teszi, hogy a rendezői alkotással kapcsolatos néhány fontos következtetést levonjunk. A Fesztivál legtöbb előadása azt bizonyította, hogy a rendezés művészete túljutott az interpretáló művészet mögötti elmaradás kritikus pillanatán, hogy a legjobb rendezők bátorsága és kezdeményezése, újszerűségük, közvet- 29 -i
