Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
Az utolsó vonat-beli szereposztási hibák megengedhetetlenek a színészekben gazdag és sokszínű kolozsvári tái>sulatnál, egy tapasztalatokban gazdag rendező alkotásában. Mindkét előadás azt bizonyította, hogy közömbösek a drámai müvek sajátos ritmusával, s a színpadi kifejezőerővel szemben. A Családfa ritmusa azt a benyomást keltette, mintha minden az életen kivtil történnék; Az utolsó vonat előadásából ugyancsak hiányzott az eszmék összeütközése, s a dráma cselekményében élő színpadi alakok dinamizmusa. A ritmust - néha igen hibás mődon - csak formai problémának tekintik az előadás felépítésében; most azonban a rendezők többségének munkájában bebizonyosodott, hogy alapvető fontosságú az előadás, a jellemek és eszmék dinamikája szempontjából>a ritmus közvetíti az előadás mondanivalóját, A Fürdő, az Optimista tragédia, a Kerne birka, a Kurázsi mama, a Kreml toronyórája, a Fekete évek előadásainak rendezői elképzelésében a ritmus problémája főszerepet Játszott. E színdarabok rendezői alárendelték a színpadi cselekményt a ritmusnak, és a drámai cselekmény sajátosságainak és dinamizmusának megfelelő ütemezést alkalmaztak. Feladatuk megoldásában a cselekmény ée a személyek ritmusát a kisegítő művészetek ritmusával hangolták össze. A filmszerű eszközök felhasználása/vetitővásson kínai árnyképekkel, fényjátékkal, vetített képekkel/ és a plasztikus diszlstek elősegítették az előadás általános ritmusának kialakulását; figyelembe vették, hogy a színpad művészete a színész művészete, amely csak akkor Jöhet létre, ha megteremtődik a kapcsolat a nézőtérrel; s hogy minden, az előadás tempóját elősegítő elemet, alá kell rendelni a drámai cselekmény és különösen a személyek belső ritmusának. 28 -
