Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

tekintik a szimbolikát, értelmetlenek, a közönség Ízlését sértik - ha nem buknak meg.

Ezeknek a rendezőknek alkalmat kell adnunk arra, hogy bebizonyítsák: korunk drámairodalmának megfelelő előadásokat is tudnak szinrevinni, van tehetségük a rendezőmüvéezethez.

Elezomorltó a Kolozsvári Nemzeti Színház egy helyben topogása is. A Fesztiválon két olyan előadással szerepelt, ami kedvezőtlen fényt vet a színházra. És kétségtelen, hogy ez nem a szinészegyüttes hibája, hanem azé a módszeré, ahogyan a rendező a színészekkel dolgozik. Egyébként ugyanez a hiba világosan jelentkezett a birladi színház bemutatóinál is, A hallgatás éjszakái lapos és mUvószletlen, a Jekatverina Teodoriu szimplifikált és erőszakolt előadásában; vagy a b&cáu-i színház Példátlan vihar naturalizmusba fulladt produkciójában, éppúgy, mint a Kreml toronyóráiénál.

A iasii Nemzeti Színház működése bizonyltja, milyen jelentős feladata van a rendezőnek a művészegyüttes kialakításában és irányításában. Dán Nasta rendező e régi színházi közösségben - a legutóbbi két évad bizonysága alapján -, értékes előadásokat produkált. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a iasii Nemzeti Színház felhagyott az elavult színházi stilus ezokványosságával, s ma olyan értékes előadásokkal gazdagítja színházi életűnket, mint a Kurázsi mama, a Fekete évek, a Despot-Va.ida. A iasii Nemzeti Szinház, ha nehézségekkel küzd s olykor hibázik is, a művészi megújulás folyamatát éli, s 9Z elsősorban a főrendező-müvász lelkesítő szellemének köszönhető.

Annál nehezebb magyarázatot találni a Kolozsvári Nemzeti Szinház ellenkező előjelű eredményeire. A Fesztiválon bemutatott Családfa /rendezte C. Anatol/ és Az utolsó vonat /Ion Dinescu/ azt matatták, hogy ebben a színházban a tűrhetetlen művészi lanyháéig uralkodik. Mindkét előadás azt a benyomást keltette, mintha viz alatt játszanának, elfojtottan, drámaiatlanul, élettelenül.- 27 -