Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
a nézőknek nem engedi meg az eszmékre és érzelmekre való koncentrálást? Nem a proletkult hibája-e ez,amely alapjában réve semmibeveszi a mai közönség intelligenciáját és érzékenységét? Véleményünk szerint igen, mert ugyanez a hiba Osztrovszkij Vihariénak előadásában is megismétlődik. A Vihar előadásában a rendező minden lehetséges kifejezési eszközt fölhasznált ahhoz, hogy durva erőteljességgel körvonalazza a szereplők arculatát, hogy ezt a jellegzetesen kritikai realista drámát vulgár-expresszionista darabbá alakítsa /lásd Kabanov jelenetének apokaliptikus zenével aláhúzott belépőjét, az "öregasszony" undok megjelenését, Borisz személyiségének eltorzulását stb./. A rendező proletkultoa magatartásának kettős megnyilvánulása van, az első a drámai szöveg "lekezelése", a második a személyek,és szituációk jellemzésének vulgáris eszközei. Mindezeken túlmenően - és nem esen a tőlünk elvetett utón - a fiatal V. Uoisescu kiváló tehetségét értékesíteni tudja. Óhajtott művészi letisztulásának az a komolyság az előfeltétele,amelylyel le fogja tudni küzdeni azokat az infantilitásokat.amelyek ellentmondásos eredmények irányába terelték. Senki nem ellenezheti ujitó törekvéseit, de valóban újítson, jó érzékkel és mértékeletesen, ne túlhaladott formulákat másolva ne mértéktelenül, szelektálás nélkül - anélkül, hogy minden szinpadi kifejezőeszközt bezsúfolna egyetlen előadásba. Mindenkinek Joga van ahhoz, hogy alkotó-rendező legyen, az életkorától függetlenül. A rendezés nem redukálható az okos és lelkiismeretes mesterember szerepére. A rendező alkotószerepét felismerve mondotta Jurij Zavadszkij, a szovjet szinházi szakemberek legutóbbi tanácskozásán, hogy a rendező több, mint a karmester, a rendező megközelíti az alkotót. A rendezőnek épp úgy, mint a zeneszerzőnek, legfőbb kötelessége az előadás hangszerelésének és haramiájának megteremtése, figyelembe véve azonban,hogy a zeneszerző szabadon rendelkezik a tárggyal ás a témával, mig a rendezőnek a drámai szöveg partitúrájából kell kiindulnia, és annak értelmét minél pregnánsabban és kifejezőb- 25 -
