Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

Ebben az irányban tett erőfeszítéseket Dán Nasta is, amikor színpadra alkalmazta a Fekete éveket. Mint az előadás bizonyltja, a rendező arra törekedett, hogy "a dráma teljes anyagát történelmi események nyilvános megtárgyalásává" alakitea át, s a törvényszéki tárgyalás történeti színvonalra emelésével érvényesitse a darab eszmei dinamizmusát, A rendező megtalálta a színdarab társadalmi keretének kiszélesítésére a legmegfelelőbb színpadi formát. A színpad mélyében elhelyezett vetítővászon segítségével sikerült érzékeltetnie az utcai mozgalom méreteit, tömegjellegét, az egész életet, amelyben kibontakozik a darab tulajdonképpeni cselekménye. Ugyanakkor a rendező ahhoz a konvencionális eljáráshoz folyamodik, hogy előteret alkalmaz, és ezen játszódik a darab cselekménye. Ez azonban nem emeli a dráma színvonalát, mert ez az egyszerüsités nem felel meg a színdarab egészének, nem alkalmas az illegális találkozók, az illegális nyomdajelenet ábrázolására.A színházművészetben kétségtelenül szükségesek bizonyos konvencionális elemek, melyeken keresztül az ábrázolt társadalmi és emberi valóság érzékeltethető. Bizonyára erre gondolt Ohlopkov is, amikor tiltakozott a "tulkomplikált, modernista képek" ellen, és helyettük "realista hagyományokat" javasolt.

Ha a szcenikai konvencionalizmus ellentmond a drámai mü realizmusának,a darab alapeszméjének, agy a rendezői elgondolás légüres térben marad. A konvenciónál!8 elemek öncélú alkalmazása negativ eredményt hoz, a színészi interpretálás elértéktelenedését.

Itt alapjában véve a dráma szelleméhez nem illő, a drámai szövegnek nem megfelelő színpadi formák alkalmazásáról van szó. Sokkal súlyosabb formában jelentkezett ez a gali.ci színház két előadásában, a fiatal színigazgató, Valeriu Moiçescu rendezésében. A színház programjában és a Fesztivált követő tanácskozásokon Valeriu Moieescu kifejtett néhány olyan rendezői alapelvet, amelyet eléggé nem- 23 -■