Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

rendezte meg. Rendezői munkájában Breeht elvét alkalmazta: "Esztétikánkat ás erkölcsünket harcunk szükségleteiből vezetjük le." Az iasii Nemzeti Szinház, ebből kiindulva, nem csinált dogmát a brechti epikus színházból, hanem erőteljes forradalmi Jelleget adott neki, mert a rendező megérezte, hogy a brechti dráma lényege nem korlátozódik formai Jegyekre. "Újra tanúsítanom kell - mondotta Breeht - mert soha nem tudtam teljesen érthetővé tenni, hogy az én színházam epikus jellege társadalmi kategória és nem formális esztétikai kategória."

A rendezés elsősorban azzal tűnt ki, hogy a főszereplő ellentétes érzelmi állapotait s magatartásának különböző formáit egyszerű és kifejező eszközökkel ábrázolta, amelyek a nézőt nem csak felhangolták, hanem képessé tették arra, hogy felfogja Breeht müvének aktualitását és jelentőségét.

VIad Mugur az Optimista tragédiában a tragikus, forradalmi-romantikus tárgynak megfelelő ábrázolási eszközöket alkalmazott.

Az előadás minden eleme elősegítette a színpadi látomás kibontakozását. A díszletek például itt is, mint a PUrdobén, arra szolgálnak, hogy minél kifejezőbbé, minél sokatmondóbbá tegyék a szinpadi képet. A rendező tanult Tovsztogonovtól és Ohlopkovtól. Megszabadította a színpadot mindentől, ami fölösleges, premier plánba hozta a főhőst, a forradalmi tömeget, és a forgószinpadot, amelyen a PeTahimtól sugalmazott díszletek élnek, a legegyszerűbb eszközökkel emeli a szocialista forradalom szimbólumává.

Ezekben az előadásokban a rendezők és díszlettervezők legfőbb törekvése az volt, hogy a konvencionális elemeket is a nézők képzelőerejének felfokozására használják. Ezeket a rendezőket Ohlopkov szovjet rendező buzdította arra, hogy keressenek uj formákat, törekedjenek korszerűségre, ő irányította rá a figyelmüket a tapasztalatszerzés fontosságára, /A színházi szakemberek moszkvai tanácskozásán elmondott beszéd. 1958. október./